A „gyümölcsészet”
A gyümölcsészet nem azonos a gyümölcstermesztéssel. Előbbi a gyümölcstermő növényekkel való foglalkozást, szerető gondoskodást, egyben haszonvételt is jelent. A gyümölcs elfogyasztása is a gondoskodás része, hiszen a növény azért hozza létre, hogy elfogyasszuk, és ezzel segítsük a magok terjedését. Gondoskodjunk tehát erről, hogy betöltsük azt a szerepet, melyet a fa a gyümölcs fölkínálásával kiró ránk, hogy az „anyafa” tovább élhessen utódjában.
A gyümölcstermesztés viszont gazdasági vállalkozás, piaci értékesítés céljából.
A gyümölcsészeti munka megértéséhez a munka fogalmának átértelmezése szükséges. A munka nemcsak a jövedelemszerzés eszköze, hanem az élet szerves és elhagyhatatlan része, amely hozzájárul a munkát végző személyiségének fejlődéséhez és az élet élvezéséhez. A munka mennyisége akkor megfelelő, ha lehetőséget nyújt a komótos munkára, a munka közbeni tanulásra, a gyümölcsös élvezetére, sőt – paradox módon – az aktív pihenésre.
A saját fánkon termő gyümölcs az önellátó gazdálkodás része, a gyümölcsös képezi ugyanis annak „ökológiai vázát”. Megterem benne ehető gombáink és gyógynövényeink jelentős része, itt helyezhető el a családot ellátó zöldségeskert, sőt az önellátó gabona- vagy takarmánytermő parcella is. A baromfi és a legelő állatok a gyümölcsös karbantartásában, trágyázásában és növényvédelmében vesznek részt, egyúttal táplálékkal is ellátnak.
Az örökzöldek – szépségükön kívül – a mikroklímát is befolyásolják (télen is árnyékot adnak, illatokat juttatnak a levegőbe stb.), emellett fontos élőhelyek, búvó- és táplálkozó helyek számos élőlény, főleg a madarak számára, így hozzájárulnak kertünk ökológiai változatosságához.
Ligetszerű elrendezéssel, változatos élőhelyekkel és élőlény-összetétellel, mozaikos szerkezet kialakításával ugyancsak segíthetjük az ökológiai egyensúly fenntartását. Fogadjuk el valamennyi, a gyümölcsösbe „kéredzkedő” élőlényt a rendszer nélkülözhetetlen elemének, és segítsünk a harmonikus mennyiségi arányok kialakítását (pl. egyes gyomok visszaszorítását). Az élőhelyek kialakulását ágkupacok, kaszálékhalmok lerakásával, sövények meghagyásával, kisebb vízfelület kialakításával, kaszálatlan gyeprészek meghagyásával gyorsíthatjuk.
A sokféle élőlény jelenléte, a gyümölcsös „beállt” rendszerműködése, megvédi a gyümölcsös minden tagját a súlyos fertőzésektől, hacsak nem jelennek meg rendszeridegen fajok (parlagfű, tűzelhalás, monília stb.), melyekkel szemben a gyümölcsösben még nem alakult ki a védekezés mechanizmusa.
A vegyszerezés gyöngíti a rendszer önszabályozó-védekező képességét. Elhagyásával az egész gyümölcsös immunrendszerét erősítjük. A fák immun-működésének jele például az ún. lokális nekrózis, amikor a fertőzött részek elhalnak és lehullanak a növényről, megakadályozva a betegség szétterjedését. A szívó kártevők ellen esetenként fokozott csersavtermeléssel védekezik a fa, amit a kártevők nem szeretnek.
A régi magyar gyümölcsfajták bizonyos károsítókkal szemben ellenállóbbak, beltartalmi értékük jobb, egészségesebbek, némelyikük alkalmasabb bizonyos földolgozási módokra. (pl. a fekete körte pálinkának, a besztercei szilva lekvárnak, aszalványnak és pálinkának, a savanyú almák ecetnek stb.) Gyakran jobban is viselik a természetszerű művelést.
Lantos Tamás
agrármérnök, ökológus, szociológus, polgármester
Gyümölcsészettel kapcsolatos info:
tel: 06-20/347-2686, orman-sagalapitvany@gmail.com
A Dráva menti gyümölcsészet c.
tanulmánykötet megrendelhető ugyanitt.
