A szüret a 16-17. században már igazi sátoros ünnep volt, időpontja később mindig valamilyen „csíziós” (jeles) naphoz kötődött: Szent Mihály (szept. 29.) és Simon-Júdás napja (okt. 28.) között. A szedők (lányok, asszonyok) „kacorral” (görbe késsel) vágták le a fürtöket, s mikor kosaruk megtelt, kiáltottak a puttonyos legényeknek, férfiaknak, akik a szőlőt a présházhoz vitték taposásra, vagy darálásra, majd kipréselték, s ezután kezdődhetett a borkészítés. A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez, termékenységrítusok is tartoztak. A szüretelők a „végzésnapon” a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon, ez a szüreti felvonulás, s az azt követő bál és borozás még manapság is élő hagyomány.
A bor már a középkorban népitalnak számított. A kutatások viszont ma is bizonyítják, hogy aki rendszeresen, de mérsékelten fogyaszt vörösbort, az felére csökkentheti a szívinfarktus és agyvérzés valószínűségét. A vörösbor készítése során a kékszőlő hosszabb ideig áll a mustban, így héjából és magjából az értékes rezveratrol kioldódhat. Alkoholmentes megoldásként pedig együnk az őszi szőlőidényben minél több kékszőlőt, magostól, héjastól!
Miért élnek tovább a franciák?
Statisztikai adatok szerint, a franciák hosszabb életűek, s ezt állítólag vörösbor-fogyasztásuknak köszönhetik. A jelenség francia paradoxon néven került be a köztudatba. A franciák ebéd után mindig megisznak egy pohár jó minőségű vörösbort, melynek egyik fontos vegyülete – a rezveratrol – képes meghosszabbítani a sejtek élettartamát, s ez összefügg az élethosszal.
Dr. Barathoshy Előd
sebész szakorvos
