Manapság a finomított répa- vagy nádcukor és a mesterséges cukorhelyettesítők (édesítőszerek) helyett a figyelem a természetes alapú, egészségvédő hatású édesítő anyagok felé fordult. Ezek közé tartozik az édesgyökér-kivonat, a monellin, a sztevizoid, a taumatin, a mirakulin, az articsókából kinyert anyagok, a nyírfacukor (xilit), a diterpenoid és dihidrokalkon, valamint a csicsókából készülő sűrítmények.
A jeruzsálemi articsóka, mai nevén csicsóka (Helianthus tuberosus) Észak-Amerikából származik, ahol az indián őslakosság egyik alapélelmiszere volt. A hazai klímát is jól bírja, sok helyen megtermő, igénytelen, ellenálló, szárazság- és fagytűrő növény. Szemben a burgonyával, a csicsóka nyersen is fogyasztható, reszelve saláták hasznos alapanyaga lehet.
Élettani hatásai miatt, a mindennapi egészségvédő étrend hasznos kiegészítője lehet akár nyersen, akár feldolgozott, „koncentrált táplálék” formájában. Értékes hatóanyagai döntően nem hőérzékenyek, ellenállnak a kíméletes főzésnek-sütésnek, így felhasználható kenyerek, sütemények, kásák, egyéb készételek céljára. Fruktóz-dús sűrítménye karamellhez hasonló ízvilágot kölcsönöz az édes krémeknek, süteményeknek.
A csicsókagumóban lévő inulin (nem keményítő jellegű összetett szénhidrát, nagy molekulájú rostanyag) kielégíti az édes íz iránti igényt, emellett, táplálkozás-élettani, betegségmegelőző szerepe kiemelkedő. Különösen a kíméletes eljárással készített, finomítatlan, inulindús csicsóka sűrítményekre igaz ez, melyek – egyebek mellett – hozzájárulnak a cukorbetegség, a magas vérzsír-szint és az elhízás megelőzéséhez, emellett prebiotikus hatásuk előnyös a bélflóra számára. Az inulin enzimes bontásával a csicsókából fruktózban gazdag „édesség” nyerhető, amely egyenletes vércukorszintet, szénhidrát-egyensúlyt biztosít. A sűrítmények napi 50-80 grammig nem igényelnek inzulint a hasznosításukhoz.
