Állatéknál az illat olyan, mint egy részletes önéletrajz. Megmondja a fajtárs nemét, korát, ivarérettségét, hogy hol tart a nemi ciklusban, vagy, hogy netán épp vemhes. Elárulja azt is, hogy a két egyed egyáltalán passzol-e egymáshoz immunológiai szempontból. Az állati feromonok nélkülözhetetlenek a párválasztáshoz. Mindezt régóta tudják az etológusok, a fene gondolt arra, hogy az ember is állat.
Sokak tévhite, hogy az ember szaglása elkorcsosult, ám elég néhány megállót utazni a metrón, hogy rájöjjünk: nagyon is van szaglásunk.
A Nature szakfolyóiratban megjelent beszámoló szerint a kollégiumban együttlakó lányok menstruációs ciklusa szinkronizálódott. Ma már tudjuk, hogy ezt a megváltozott izzadtságszag vezérli, de mire jó ez?
Egy Amerikában divatos, a férfi lábai közt lejtett erotikus tánc érdekes bizonyítékul szolgál arra, hogy a férfiak illatból, hangból, testi jegyekből nagyon is pontosan észlelik (csak nem tudják), hogy a táncosnő mikor termékeny. Döntő csáberejük – evolúciós megfontolásokból – nem más, mint aktuális termékenységük. Ezt pontosan igazolja a kereset-statisztika: menstruációkor átlagban 180 dollárt, termékeny fázis előtt 270 dollárt, míg az ovulációs időszakban 354 dollár kerestek műszakonként. A fogamzásgátlót szedő táncosnők napi átlagkeresete 193 dollár, míg a nem szedőké 276 dollár volt. A fogamzásgátló ugyanis nemcsak a ciklust, de az „illatát” is megszünteti.
Tudjuk, hogy mind a szimmetria, mind a test egyéb nemre jellemző jegyei (pl. az arc férfiassága vagy nőiessége) szoros összefüggést mutatnak mindkét nemben a termékenységgel. Többen vizsgálták, hogy ha csak teleizzadt trikók szagolgatásával kell kiválasztani az „igazit”, mennyire fog az egybevágni a testi jellemzők alapján hozott ítéletekkel. Kiderült, hogy a legszimmetrikusabb szuperférfiak és szupernők illata hatott a legizgatóbban a másik nemre, vagyis a termékeny embereknek vonzóbb a szaga is. Ráadásul a nők termékeny időszakukban magabiztosabban választották ki a szuperférfiakat. Az ember éjszaka szaporodó lény, s mivel évmilliókig nem voltak világítóeszközök, a szaglásnak döntő szerepe volt abban, kit enged magához a sötétben a nő.
Minden kultúra tiltja a vérrokonok házasságát, ami abból a felismerésből fakad, hogy az ilyen kapcsolatokból született utódokban az ún. recesszív génekhez kötődő betegségek megjelenhetnek. Felmerül a kérdés: erre vajon csak az ember jött rá, vagy már az állatok is kerülik a „rokonházasságot”?
Embernél a dolog sokkal bonyolultabbnak bizonyult. Az ember illatát az ún. Emberi Fehérvérsejt Antigént (Human Leukocyte Antigen=HLA) leíró gének határozzák meg, de ebből többféle van. Egy újabb „pólós vizsgálatban” minél inkább különbözött a szaglászó nő HLA-ja a pólót teleizzadó férfiétől, annál kívánatosabbnak bizonyult a nő számára a póló illata. Ezzel igazolást nyert, hogy a férfi illatának vonzereje nem csupán attól függ, mennyire szimmetrikus, hanem attól is, hogy immunológiai szempontból mennyire alkalmas partnernek. Más vizsgálatok azt is igazolták, hogy a nagyon hasonló HLA-jú férfi és nő házassága terméketlen lehet. Az aszimmetri-kusok kezdhetnek tehát reménykedni: a HLA a döntőbb. Persze a nagyon különböző HLA sem jó, ugyanis a túl nagy genetikai különbözőség is okozhat problémákat.
Honnan tudjuk tehát, milyen szagú embert keressünk? Kiderült, hogy minden emberbe alaposan bevésődik apja és anyja illata, és a nők felnőttkorukban házasság céljából olyan férfiak társaságát keresik, akiknek illata apjukéval megegyezik, de elüt anyjuk illatától.
Ha az illatnak ekkora jelentősége van, óriási problémákat okozhat az az illatburok, amelybe elrejtjük saját kipárolgásunkat, hiszen kölcsönös érdeke férfinek és nőnek, hogy immunológiailag „kompatibilisek” legyenek. A párok előbb-utóbb megtapasztalják egymás természetes illatát is, ugyanakkor a fogamzásgátlás – túl a nem csekély trombóziskockázaton – egy sokkal alattomosabb veszélyt is rejt magában. Az emberillat-kutatások többszörösen bebizonyították, hogy a fogamzásgátlás a férfi és nő közti illatkommunikációba belezavar. A nők többé nem bocsátanak ki informatív illatokat, és nem is képesek észlelni azokat.
Az Amerikában élő habánok rendkívül termékenyek, nem használnak sem dezodort, sem fogamzásgátlást, mindig szerelemből házasodnak és ismeretlen számukra a válás. Bár a habánok csak egymás közt házasodnak, mégis – mivel az orruk után mennek – gyakorlatilag nincs közöttük megegyező HLA-jú házaspár.
Fogamzásgátlót szedő nők érzéketlenek a HLA azonosságra és különbözőségre, körükben gyakori az „ismeretlen” eredetű meddőség, ráadásul a férfiak sem érezhetik a tablettát szedő nők valós illatát, így vak vezet világtalant – férfi és nő valójában nem egymás illatát, hanem egymás parfümjét választják.
