Keresés
Close this search box.

Allergia és bélflóra

//

A bélflóra összetételének zavarai, amelyek az antibiotikum használattal és a nyugati táplálkozással függnek össze, szoros kapcsolatot mutatnak az allergiákkal és az asztmával. A bélflóra alapvető szerepet játszik a nyálkahártya, ezen belül is a légúti tolerancia kialakulásában. Felmerül tehát a kérdés: vajon a bélflóra az immunrendszer egyik nagy szabályozója?

A légúti allergiák az ipari országokban az elmúlt 40 évben ugrásszerűen növekedtek. Az USA-ban, Kanadában, Írországban, Új-Zélandon és Ausztráliában a 13-14 évesek közt az új betegek aránya 22-32%-os, a legmagasabb a világon. Ezzel szemben a fejlődő országokban az asztmás megbetegedések aránya nem változott az elmúlt 40 évben. Ezek a megfigyelések vezettek el az allergiák és az asztma higiéné hipotéziséhez, amely szerint a korai fertőzések és kevésbé tiszta környezet által kiváltott magas IgE-szint, védőfaktor az allergiák és számos egyéb betegség ellen. Míg a kisgyerekek nyugati „steril” környezete, a „modern” étrend és a korai antibiotikum-használat mellett e védelmi rendszer nem épülhet fel, a megváltozott bélflóra pedig hajlamosító faktora az asztmának.

A természeti népek szervezetében „baráti” és ellenséges baktériumok és paraziták élnek, ezek kordában tartására alakul ki magas IgE-szintjük, mely megvédi őket számos betegségtől, így az allergiától is. Esetükben a bélférgesség védőfaktornak bizonyul. Minél magasabb az IgE-szint, természeti körülmények között annál ritkább az allergia, vélhetően az ember evolúciója során ez volt a normális állapot. A gaboni gyerekek körében a féregtelenítési kampányt követően gyakorivá váltak a légúti allergiák. Ezek szerint, vagy férgesek vagyunk, vagy allergiásak?

A környezeti hatások, az étrend megváltoztatja a bélflóra összetételét. Azokat a mikrobákat, amelyek csak pozitív hatással vannak a gazdaszervezetre, probiotikumoknak nevezzük. A bolgár parasztok például, egészségesek és sokáig élnek, ők naponta isznak probiotikumokat tartalmazó erjesztett tejtermékeket. Feltehetően, az ember kialakulása során, mindig is gyakorlat volt a probiotikumok napi fogyasztása valamilyen formában, vélhetően nem tejtermékként. A kiegyensúlyozatlan bélflóra azt jelenti, hogy megcsappan a probiotikus baktériumok aránya és elszaporodnak a baktériumok és gombák. A kolonizációs ellenállás során a normál bélflóra ellent tud állni a kártékony mikroorganizmu-sok szaporodásának, ennek lecsökkenése számtalan tünethez vezethet.

Vizsgálatok bizonyították, hogy az elhízás is szoros kapcsolatot mutat a megváltozott bélflórával. Az elhízás egyben metabolikus szindrómát okoz, amely magas gyulladásszinttel jár. Az allergiás betegségekre általában jellemző a magas gyulladásszint, logikus tehát, hogy az elhízást elősegítő bélflóra összefüggésben áll az allergiával.

Epidemiológiai vizsgálatok igazolják, hogy az antibiotikum használat, az étrend fajtája és a csecsemő táplálás módja összefügg az allergiás és asztmás megbetegedések gyakoriságával. Az allergiás és nem allergiás emberek bélflórája jelentősen eltér egymástól. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy nem a környezet, hanem a bélflóra eltérése magyarázza, hogy allergiás lesz-e valaki, vagy sem. Bár sok minden hat a bélflórára, leginkább az antibiotikum használat befolyásolja. Minél gyakoribb egy országban az antibiotikum szedése, annál gyakoribb az allergia és az asztma. A korai antibiotikum használat előre jelzi az atópiás betegségek kialakulását.

A megváltozott bélflóra megváltoztatja a nyálkahártya immunitását is. Steril (bélflóramentes) állatoknál például nem alakul ki orális tolerancia. Az immunológiai tolerancia, beleértve az orális toleranciát is, a szabályozó T sejtek működésének következtében alakul ki. Ezeknek a sejteknek többek közt gyulladásellenes hatása is van. A bélflóra megváltozása módosítja a szabályozó T sejtek működését, fokozva ezzel az allergiás választ.

Az orron át érkező antigén-ingerekhez hozzászokás alakul ki, ez a tolerancia egy formája. Az orális toleranciát a szabályozó T sejtek hozzák létre, lecsökkentve testszerte az allergiás reakciót. Mint jeleztem, orális tolerancia steril állatokban nem alakul ki, ez a bélflóra meghatározó szerepére utal az orális tolerancia kialakulásában.

Belélegzés során, az orrba kerülő részecskék vagy mikroorganizmusok hamarosan megjelennek a bélben, így a bélflóra szinte azonnal találkozik minden antigénnel, ami csak bejut a légutakba. Feltételezhető, hogy a bél immunrendszere az az érzékelő, amely a légutakba került antigénekkel szemben kialakítja a toleranciát. Ha ez igaz, akkor a légúti allergiát a veleszületett bél immunrendszer működése, de még inkább az antibiotikum használata határozza meg. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az antibiotikumok hatására a bélben elszaporodó gombák (pl. Candida albicans) fokozzák az allergiás reakciót.

A pre- és probiotikumok alkalmazása mind megelőzés, mind terápiás jelleggel, bizonyítottan hasznos. Olyan csecsemőket vizsgáltak, akiknél fokozott volt az allergia kockázata (rokonaik közt allergiásak voltak), vagy már allergiásak voltak. Probiotikumok adását követően, a két éves követéses vizsgálat szerint, a védettség a csecsemőkor után is fennmaradt. Megbetegedési kockázatuk akkor is csökkent, ha anyjuk a terhesség során probiotikumot szedett. Évmilliók óta békében együtt élünk a testi sejtjeink számánál tízszer több mikroorganizmussal a beleinkben. Immunrendszerünknek tehát nem az a dolga, hogy kiirtsa a mikroorganizmusokat, hanem az, hogy fenntartsa az egyensúlyt, és megvédje a károsodástól szervezetünket. Száz éve tudjuk, hogy a táplálkozás komolyan befolyásolja a bélflóra összetételét. Évtizedek óta bizonyított, hogy a bélflóra fontos az immunrendszer kifejlődésében és működésében. Most már az is kezd világossá válni, hogyan befolyásolják pozitív irányba a bennünk élő mikrobák az immunrendszerünket, megvédve „gazdájukat” az allergiától.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!