A jó két évtizede elindult független táplálkozástudományi kutatási irányzat, az evolúciós orvoslásra támaszkodva, alapjaiban kérdőjelezi meg a mai hivatalos ajánlásokat. Az evolúciós orvoslás alapvető és újszerű felismerései teljesen átrendezik az emberről alkotott képünket, ugyanakkor, gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a hivatalos orvostudományra. Egy merőben új betegségelmélettel állt elő, amely evolúciós kontextusból teszi érthetővé és sikeresen kezelhetővé a nyugati civilizáció betegségeit. Mivel a betegségek keletkezésének a táplálkozás az egyik sarkalatos pontja, az evolúciós alapokon nyugvó paleolit étrend rendkívül hatásos a kezelésükben. Betegségelmélete a haladó tudomány eredményeit használja és összegzi igaza bizonyítására, jóllehet, alapvető ipari, gazdasági érdekeket sért, tehát hivatalos támogatásra a legkevésbé sem számíthat.
A modern nyugati civilizációra jellemző betegségek oly réginek tűnnek, hogy már-már természetesnek vesszük azok bizonyos életkorban való jelentkezését. Visszatekintve, e betegségek zöme a 19. század elején-közepén jelentkezett nagyobb számban. A világ első, orvosilag észlelt és dokumentált infarktusa 1872-ből származik, míg ma a lakosság fele szív- és érrendszeri betegségben hal meg; s a 2-es típusú cukorbetegség is a 19. században még egzotikumnak számított, ma pedig már 10-15%-os gyakoriságú.
A civilizációs betegségek valójában akkor váltak gyakorivá, amikor a városiasodás elért egy bizonyos szintet és a táplálkozást mindinkább az élelmiszeripar kezdte alakítani. A nyugati civilizáció több lépésben hagyta maga mögött azt a táplálkozási szisztémát, melyhez évmilliók során adaptálódott. A földművelés, majd a 19. század végén megjelenő nagy kalóriájú, finomított élelmiszerek (cukor, fehér liszt, növényi olaj), végül a 20. század során a készételek szorították ki a hagyományos zöldség-gyümölcs-hús alapú táplálkozást. Újkori betegségeinktől tehát úgy szabadulhatunk meg, ha rekonstruálni tudjuk azt az életmódot és táplálkozást, melyre teremtve vagyunk.
A betegségek kutatásának egyik új paradigmája, az ún. magzati programozottság vagy epigenetikus hatások szintén átvezetnek az evolúciós orvoslás területére. Kiderült ugyanis, hogy az anyai test a fejlődő magzat számára közvetíti a kinti világ túlélés szempontjából fontos paramétereit, és ez a magzatban átállítja az anyagcsere- és immunfolyamatokat. Az anya táplálkozása, anyagcsere- és immunbetegségei tehát alapvetően meghatározzák a születendő gyermek későbbi betegséghajlamait. Ehhez hasonlóan, az újszülött és csecsemőkori higiénés és táplálkozási feltételek is egy életre programozzák a betegségkockázatot.
Az életmódváltozások kapcsán, az étrenden túl a testmozgásról tudnunk kell, hogy ez a szervezet gyulladásszintjének egyik szabályozója. Izom-összehúzódáskor olyan anyagok keletkeznek, melyek gyulladáscsökkenéshez vezetnek. A mozgás másik szerepe az inzulinérzékenység fenntartása, mely nagymértékben függ az izomtömeg és a zsír arányától. Vagyis amikor a napi 15-20 km járásigényünket és futásigényünket napi pár száz méteres gyaloglás váltja ki, akkor a népesség szintjén bizonyítottan megnő a gyulladásszint és az inzulinrezisztencia.
A földműveléssel kezdődött, majd a 20. századi nyugati étrenddel tovább fokozódott a nagy szénhidrátterhelés, főként a finomított szénhidrátok (gabonafélék, péksütemények, burgonya, kukorica, cukor, fruktóz) tekintetében. Ezek nagy kalóriasűrűségűek, gyorsan felszívódnak, cukorrá alakulnak, és rendkívüli módon terhelik a hasnyálmirigyet. Erről tanúskodik azoknak a természeti népeknek a tragédiája, akik a 20. században tértek át a nyugati étrendre, és 30-50%-ban cukorbeteggé váltak. A finomított szénhidrátok tartós fogyasztása elhízáshoz, cukorbetegséghez, metabolikus szindrómához, szívbetegséghez, rákhoz, autoimmun betegségekhez vezet.
A gabonafélék kapcsán ejtsünk pár szót a bennük található glutén nevű fehérjéről, s a benne található gliadin nevű anyagról. Az ember evolúciója során, csak az utóbbi 5000, maximum 10 000 évben találkozott ezzel a fehérjével, így emésztőrendszere nem alkalmazkodott ennek feldolgozásához.
Ugyancsak a földművelés és az állatok háziasítása óta találkozik az ember (felnőtt) a tejjel, tejtermékekkel. A nagy tejfogyasztó népek (kaukázusi rassz, maszájok stb.) alkalmazkodtak ugyan a laktóz (tejcukor) lebontásához, tehát felnőttkorukban is képesek a tejet látszólag gond nélkül fogyasztani, ez azonban felszínes alkalmazkodás csupán, hiszen az emberek jó része még ma sem tudja probléma nélkül fogyasztani a tejet. Az állattenyésztés óta kb. 500 generációnyi idő telt el, viszont a mindennapos tejfogyasztás csak a 19. század végén, a tejipar, a tejfeldolgozás, a nagy hozamú tehenek kitenyésztése óta vált jellemzővé a nyugati világban, vagyis csak 4-5 generáció óta fogyasztunk nagy mennyiségben tejet.
A tejfogyasztással számos vizsgálat alapján sokféle egészségi problémát hoztak összefüggésbe, például az aknét és egyéb bőrproblémákat, az inzulinrezisztenciát, egyes daganatok gyorsabb növekedését, a PCOS-t, autoimmun betegségeket, illetve autizmust, csontritkulást (tehát vizsgálatok szerint, nem növeli a csontsűrűséget). Téves tehát az az elképzelést, hogy a tej nélkül nincs élet, és nincsenek csontok. Az emberiség évmilliókig nem fogyasztott tejet (csak anyatejet), csontozatuk mégis erősebb volt, mint a mai emberé. A ma élő természeti népek sem fogyasztanak tejet, csontjaik mégis erősek. A tej fogyasztásából több baj származik, mint előny. Sokan félnek lemondani a manapság reklámozott probiotikus joghurtjukról, mert az „tartja karban” az emésztésüket. A paleo módon táplálkozó embernek nincs szüksége emésztés-karbantartásra, hiszen az emésztési problémák (reflux, puffadás, székrekedés) java részét épp a nyugati táplálkozás okozza.
Bár a paleolit táplálkozás még igen újszerű, mégis gyorsan terjed, vélhetően azért, mert aki kipróbálja, olyan változásokat tapasztal, amit annak előtte elképzelhetetlennek tartott volna. A legtöbb ember esetében a váratlan gyógyulási eredmények hatására a hitetlenség eufóriává változik, s a tartós javulás végül a környezetet is gondolkodóba ejti. A paleolit táplálkozást egyre több orvos ajánlja betegének, vagy ezért meg meggyőzőnek találta az elméletet, vagy azért, mert egyszerűen hisz a szemének.
