Szívvédelem és sport
Edzés után magunk is meggyőződhetünk róla, hogy kar- és lábizmaink szemmel láthatóan feszesebbek, erősebbek. Nincs ez másként a szívizomzat esetében sem. A „sportszív” kialakulása a szervezet intenzív fizikai terhelésre adott természetes válasza.
A rendszeres testmozgás hatására egyrészt nő a szív tömege, javul a pumpafunkciója, másrészt a szívizomban olyan kis új hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, melyek növelik a szív oxigén ellátottságát. A szívizomzat erősödését tehát egyenes ütemben követi a hajszálerek kialakulása, így a megnövekedett tömeget több ér ugyanolyan hatékonysággal lesz képes ellátni. Intenzív terhelés hatására viszont bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen elegendő oxigénnel ellátni a megnövekedett szívizomzatot. Ennek következtében – még ép koszorúérrendszer esetén is – kialakulhat szívizom elhalás, azaz szívinfarktus, kitágult, renyhén működő szívizomzat vagy mindezek talaján életveszélyes ritmuszavar.
A szív- és érrendszeri betegségek legkiválóbb ellenszere a heti minimun 3 alkalommal végzett 1 órás mozgás, nem mindegy azonban, milyen adottságokkal végezzük ezt. Számos öröklött vagy szerzett szívbetegség (pl. koszorúér betegség, szívizom elfajulás, billentyűbetegségek, fejlődési rendellenességek, ritmuszavarok, vezetési zavarok) sokszor nem okoz tünetet mindaddig, amíg intenzív terhelésnek nem tesszük ki szervezetünket.
A sportolók vizsgálati eredményei gyakran eltérnek a normál értékektől, például átlagosnál (70-80/perc) lényegesen alacsonyabb nyugalmi pulzusszám (40-50/perc), s EKG eredményük is eltérhet az egészséges, de nem sportolókétól.
A sportolói hirtelen szívhalálról szóló híradások felhívják a figyelmet a rendszeres kontroll szükségességére. Még a hobbi sportolóknak is fontos az évenkénti kardiológiai szűrés, ugyanúgy, ahogy a fokozott pszichés stressz miatt a menedzser típusú életet élő pácienseknek.
dr. Marton Anna
kardiológus főorvos
www.orvostkeresek.hu
