Ha ősz hajú hölgyet látok, és netán még mosolyog is, egyből a 91 éves Nagymamám jut eszembe, aki óriási „coach” tehetséggel bír, végtelenül bölcs tanácsokat ad, emellett teljesen ura a helyzetnek és a saját életének.
Az idősek gyakran mondogatják, hogy nem szánunk rájuk elég időt, és nincs módjuk annyit segíteni nekünk, amennyit szeretnének. Tényleg igazuk van. Minket a lelkiismeret-furdalás, az igyekezet, az ígéretek, a rövid ünnepek, a hétköznapok, az élet minden mozzanata magával sodor, és mi hagyjuk. Náluk pedig, a hétköznapok egyformán csak hétköznapok.
Mit tegyenek? Várjanak ránk szomorkodva? Érezzék magukat kirekesztettnek általunk és a társadalom által? Nem kellenek már senkinek? Milyen jövőképük lehet így?
Bölcs Nagymamám már 30 éve is azt tette, amit most 91 évesen: mindig kialakított magának egy tervet a jövőre, azt minden nap pátyolgatta, újra és újra gondolta, hogyan tudná megvalósítani, miként tudná elérni. Mindig elérte, amit akart.
60 éves kora után minden eddig betöltetlen korábbi álmát meg akarta valósítani, de főleg ÉLNI AKART. Felült a repülőre, külföldre utazott, elment megnézni, milyen a tenger, lelkesen kivette részét a másoknak való segítségnyújtásból: oda nyújtotta a kezét és a lelkét, ahol arra épp szükség volt.
Sosem kerülte a munkát. Hitvallása szerint az nem csak nemesít, de fiatalít, mentálisan és fizikailag is frissen tart. Tehát, dolgozz – mondogatta – ne nézz jobbra, balra, te csak tedd a dolgod.
Manapság is – erejéhez mérten – azt teszi, amihez a legjobban ért: ÉL.
Kedves Nagyszülők! A világnak nincs vége, ha a gyerekek kirepültek, s magukra maradtak. Az élet megy tovább. Ideje, hogy végre saját magukkal törődjenek, kötöttségek nélkül megvalósítsák terveiket – ehhez persze bátorságra, elszántságra lesz szükségük, no meg egészségre!
Az én Nagyim minden reggel és este nyitott ablak mellett tornázik, kezeivel dörzsölgeti lábait, masszírozza karjait mondván, hadd keringjen a vér. Korán reggelizik, tízóraizik, valóban 5-ször eszik naponta. A kávét sem hagyja ki, úgy érzi, attól száll az élet a testébe. Este korán fekszik, reggel korán ébred. Nagyokat sétál, „világot lát”, közben mélyeket lélegzik mondván: ha a tüdőnek van levegője, akkor a szívnek és az agynak is jut – levegő kell, szeretet, ápolás, lüktetés.
Szigorúan, büszkeségre nevelték, hogy ne mutassa ki érzéseit. Ma már kimondja nyugodt, meleg hangon, hogy mennyire szeret minket, hogy hiányzunk neki, majd gyorsan áttér a politikára, s a világ gazdasági helyzetéről érdeklődik. Naprakész, minden érdekli, mindenre nyitott és egészséges.
Titok? Épp az imént osztottam meg: aki mer, az nyer. Tessék MERNI ÉLNI, mert az élet azért adatott, hogy kortól függetlenül lássunk, érezzünk, szeressünk és hagyjunk másokat szeretni! Tessék megnyílni, szeretet adni és kérni! Ez az a forrás, melyben megmártózhatunk, amikor szomjasak, fáradtak vagyunk – s mindez nem kevés.
S. Tóth Márta
life-business coach, mediátor
