Ha sokáig tároljuk, főzzük, fagyasszuk és hámozzuk őket, akkor már semmi. Eme romboló beavatkozások nélkül, frissen, vagy kíméletesen elkészítve közös érdemük: magas C-vitamin tartalmuk.
Miért fontos ez számunkra? Mert sajnos a tengeri malachoz, vagy például a gyümölcsevő denevérhez hasonlóan, mi emberek sem vagyunk képesek a C-vitamin előállítására. A legtöbb állat egy állandó szinten termeli a C-vitamint, sőt ez a mennyiség stressz hatására tovább növekszik. Irwin Stone szakértő elmélete szerint, elődeink az evolúció során kb. 25 millió évvel ezelőtt veszítették el C-vitamintermelő képességüket.
Ételeink a feldolgozás során sokat veszítenek vitamintartalmukból. A hámozás átlagosan 60%, míg a fagyasztás kb. 25%-os C-vitamin veszteséget okoz, a főzésről nem is beszélve. Az alma 2-3 havi tárolása akár 1/3-ára redukálhatja a C-vitamintartalmat. 100 gramm friss burgonya pedig ősszel még átlag 30 mg C-vitamint tartalmaz, míg tavasszal már csak 8 mg-ot.
Dr. Anthony J. Verlangieri, a University of Mississippi School of Pharmacy professzorának véleménye szerint, szükségünk van antioxidáns-pótlásra, amibe az étrenddel együtt napi 4000 mg C-vitamint számít bele. Szerinte manapság már csak mítosz, hogy teljes vitaminszükségletünket fedezik táplálékaink.
Mivel semmilyen anyag nem szívódik fel 100%-osan, így a nagyobb dózisú C-vitamin egy része is távozik a vizelettel, ám még mindig több hasznosul belőle, mint az ételekben található töredékből. Egyesek szerint a plusz C-vitamin kárba vész, nem eredményez mást, mint drága vizeletet, ám a tanulmányok igazolni látszanak, hogy bár egy része valóban kiválasztódik, az kiürülése közben nagyon jó eséllyel véd a húgyutak, illetve a húgy-hólyag rákosodása ellen.
Összességében, nem vagyunk egyformák, míg valaki kevesebb C-vitaminnal is képes megőrizni egészségét, másnak ehhez nagyobb dózisra lehet szüksége.
(adatok: vitaminsziget.com)
