Kikelet a természetben
Egészség és lélegzés, szorosan összefüggő fogalmak, hiszen a lélegzés a legfontosabb testi működésünk. Étel-ital-alvás nélkül csak eléldegélhetünk egy darabig, a lélegzés hiánya viszont percek alatt öl. Mégis milyen kevés figyelmet fordítunk rá, mennyire elhanyagoljuk a lélegzés kultúráját!
A lélegzés a test imádsága, bekapcsolódás az élők nagy közösségébe. Élet és lélegzés – ez a két fogalom Keleten mindig is egyet jelentett. Egyiptomban a levegőt tápláléknak tekintették, ezért a rossz szagokat károsnak, a jó illatokat pedig hasznosnak ítélték. A tüdők és a belek mozgása közötti összefüggést már jól ismerték. A jó légzés tehát kétségtelenül az élet és a boldogság szolgálatában áll.
A lélegzet szabályzásának hatására gyorsul a vérkeringés, élénkül az anyagcsere, a vér jobb minőségűvé válik, tisztább, „szellőzöttebb” lesz. A tudatos légzés az idegrendszerre is jótékony hatással van, megfelelő módon gyakorolva akár nyugtató, lecsendesítő, akár pezsdítő hatást is elérhetünk. A mértéktelen, erőltetett légzés viszont károkat is okozhat!
A légzés és a szívműködés szoros összefüggésben áll, aki tehát hanyagul, pihegve, vagy alig lélegzik, annak a szíve is megsínyli a hibát. Ezért a tüdő- és mellhártyabetegségben szenvedők, asztmások idővel szívbajosokká is válnak, tudatos légzéssel azonban gyógyítólag hathatunk szívünkre, sőt a belső elválasztású mirigyekre is.
A Kelet bölcsei megfigyelték, hogy lélegzésszabályozással a kedélyre, a lélekre, s a gondolatvilágra is hatni lehet. Lélegzetünk mélyítésével és lassításával lecsendesíthetjük a hétköznapi „pörgést”, nyugtalanságot, álmatlanságot. Megvalósíthatjuk a szellemi ökonómiát. Harag, indulat ébredésekor sóhajtsunk, és gondoljuk végig, mennyire célszerűtlen és káros a gyűlöletünk, bosszúvágyunk, ami nem is elégtétel az elszenvedett sérelemért, hiszen nem a másiknak, hanem nekünk árt, foltot hagy a lelkünkön, megzavarja békénket. E belátást követő, mindent feloldó, tudatos légzéssel leszokhatunk a káros indulatról, több helyünk marad a szép gondolatok számára. Így válik a lélegzés jellem- és kedélyformáló erővé, szellemi ökonómiánk megvalósítójává.
Fontos, hogy a légzést minél többször tudatosan éljük át és élvezzük. Erre szép időben a friss levegőn, a tiszta természetben, elcsendesedve, gyönyörködve, sétálva nyílik legjobb lehetőségünk. A kirándulásokra manapság testünknek-lelkünknek olyan szüksége van, mint a friss, egészséges táplálékra. Minél többet, minél kiadósabban kiránduljunk, vándoroljunk, kóstoljunk bele legalább átmenetileg a gyógyító hatású, egyszerű nomád életbe. Ennek élménye visszaadja számunkra a nagy Egység biztonságát.
Akinek a szíve fáj, az idegei hajszoltak, a gyomrától, a beleitől szenved, ne ágynyugalomhoz és patikaszerekhez folyamodjék, hanem keresse fel a természetet, üljön le a patak partjára, szedjen kavicsokat, szívja be a virágok illatát! Külön figyelmükbe ajánlom – lélektani és egészségjavító hatása miatt a naplemente csodálatát, mivel az alkonyi színek mélyen belénk nyúlnak, s komoly harmonizáló hatással vannak idegrendszerünkre.
