Keresés
Close this search box.

A városi tanya

//

Városi mezőgazdaság? E szóösszetétel ellentmondásnak tűnhet, hiszen az agrárium a vidék sajátja, a város pedig inkább a fogyasztó. Azt sem tudjuk, mi az, amit eszünk. A gyerekek számára a tehén lila, a paradicsom műanyagdobozban nő, a tej pedig kocka alakú. Az emberiség történetében soha nem létezett még ennyire tudatlan és kiszolgáltatott generáció, legalábbis az élelmiszerekkel kapcsolatban. Ezen változtatnunk kell!

A városi tanya

Grow Your Own Food!

Ebenezer Howard 1902-ben megjelent Garden Cities of To-Morrow c. könyve nyomán a kertvárosi koncepció európai építészeti mozgalommá vált, ennek egyik példája a budapesti Wekerle telep. A múltban minden gazdasági válság és háború ösztönzőleg hatott a lakossági önellátás megteremtésére, sőt az állam is megadott minden elképzelhető segítséget e cél eléréséhez. Nyugat Európában és az Egyesült Államokban, a két világháború alatt az önellátó kertmozgalom adta a lakosság zöldség-gyümölcs ellátásának közel 40%-át. Ugyan így működtek a kelet európai városi kertek is, Zuglóban például 14 ezer darab volt belőlük a második világháború idején.

A mai értelemben vett első közösségi kertet 1972-ben New Yorkban alapították, mára csak New Yorkban 1900 közösségi kertet, közösségi parkot tartanak nyilván. hasonló a fejlődés Európában is, sőt Angliában törvény írja elő, hogy minden városlakónak biztosítani kell megművelésre alkalmas területet, ha önellátásra kéri azt.

A modern városi közösségi kert nem hétvégi hobbytelek, nem szántóföld, hanem 5-10 négyzetméteres parcellákra osztott termőterület, közel a lakóhelyhez, ahol – saját szükségletre – növényeket lehet termelni és szomszédokkal találkozni. A közösség szabályokat hoz a kert működtetésével, látogathatóságával kapcsolatban, és közösen állják a költségeket. A városi kerteknek számos pozitív hatása felsorolható: a közösségépítő funkciótól, az oktatási és környezettudatosságra nevelésen át, a szociális és egészségügyi, mentálhigiéniai aspektusokig.

A városi kerteknek számos formái léteznek a világban: iskolakertek, szociális kertek, közösségi parkok, parcella kertészetek, melyek mind aktív részei a környék életének. Közösségi missziót látnak el, életet visznek elhagyott grundokra, gazosodó foghíjtelkekre. Külön mikroklímát hoznak létre, vizet párologtatnak, így csökkentve a városi hőszigetek kialakulását, zöld foltjaikkal nyugalmat és természetességet visznek a betonrengetegbe. Kutatások bizonyítják, hogy a városi kertek környékén csökken a bűnözés, nőnek a lakásárak, szomszédsági közösségeket alakítanak ki, növelik az egyén felelősségtudatát és tulajdonosi szemléletét kerülete, városa iránt.

Józan ésszel belátható, hogy érdemes felkészülnünk az öngondoskodásra. Ám, az egyén egymaga védtelen és gyenge, a megoldást az együttműködő közösségek létrehozása jelentheti. A városi kert nem afféle „úri huncutság”, hanem valódi szociális kérdés, nem segély, nem alamizsna, hanem pénztelenséget enyhítő tevékenység, hasznos elfoglaltság a dologtalansággal szemben, lehetőség önmaguk megsegítésére, az önellátás legalább részleges megvalósítására. „Grow Your Own Food! – Termeld meg magadnak!” – ez az új szlogen, már a városokban is.

Idén májusban avatták fel Kispesten az ország első közterületi közösségi kertjét, amely a Kispesti Önkormányzat és a Városi Kertek Közhasznú Egyesület összefogásával jött létre. Az Első Kis-Pesti Kert mintaprogramként szolgál más közösségek és városok számára, melynek nyomán egyre több település és budapesti kerület jelentkezik az Egyesületnél a kertprogram megvalósítására.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!