Az Őskor divatirányzatáról a willendorfi Vénusz-szobor tanúskodik, de ugyancsak a dús, telt – mai szemmel kövér – női idomok köszönnek vissza az Ókori festményekről, szobrokról. Vélhetően a művészek nem direkt csak a kövér asszonyokat örökítették meg, hanem általánosságban ez volt a férfiak által áhított, mondhatnánk „trendi” női küllem.
A Középkorban is inkább a teltebb, pirospozsgás nők voltak kelendők, ami részben az akkori társadalmi, környezeti tényezőkkel magyarázható: a súlyos járványok, gyógyíthatatlan fertőző betegségek idején a zsírtartalékok javították a túlélés esélyét, s a magas csecsemőhalandóság miatt, a termékenység látható szimbóluma a szó szoros értelmében, nagy súllyal esett latba.
Az I-II.világháború idején is fontos szempont volt az egészség, testi erő, jó fizikai kondíció, és a termékenység a fronton elesett katonák reprodukálása érdekében, ami hazafias kötelesség volt.
A háború után, a fertőző betegségek és a csecsemőhalandóság visszaszorulásával, nagyot változott a szépségideál, a törékeny testalkatú nők kerültek előtérbe, akik a férfiak gyámolítására szorulnak.
Az utóbbi évtizedekben a vékonyabb, de izmos, sportos nők „jöttek divatba”, ami a civilizációs betegségek (elhízás, szív-érrendszeri problémák, cukorbetegség) elterjedésével is magyarázható, hiszen ezek főként testmozgással, és helyes táplálkozással előzhetők meg.
Koronként a szépségideál tehát az aktuális egészségügyi és társadalmi körülményekkel összhangban változott, így az egészségnek mindig meghatározó szerepe volt e téren is.
És a karcsú derék?
Úgy tűnik, ez alól nincs felmentés, ezt nem lehet megúszni. Ha már vannak is párnácskák itt, meg ott, de ebből az egyből a férfiak csak nem akarnak engedni. Eddig is így volt, mégsem untak rá az elmúlt évezredek során. Aki tehát tetszeni akar, kénytelen lesz alkalmazkodni! A vállalkozó szelleműek amúgy, a hasi zsírpárnák eltüntetésétől nemcsak szebbek, de egészségesebbek is lesznek.
