Parlagfű, mint gyógynövény
A parlagfű (Ambrosia artemisii-folia) Észak-Amerikából származó gyomnövény, Európában nem őshonos. Elszaporodása és megtelepedése az I. világháború környékén indult meg, robbanásszerű terjedése azonban csak az 1950-es évek utáni időszakra tehető. Ma Magyarországon a parlagfűvel fertőzött terület nagyságát 5 millió hektárra becsülik, amely relatíve, az Európai Unióban a legnagyobb.
A növény saját utánpótlását hosszú időre képes biztosítani. Egy közepes méretű növény magszáma kb. 3000 db, azonban a nagyobb egyedek magprodukciója akár a 62000-es számot is elérheti. A talaj felsőbb rétegeiben 4 évig, míg a mélyebb (35-45 cm) rétegeiben akár 40 évig is képesek megőrizni csírázóképességüket.
A parlagfű nemcsak mezőgazdasági vonatkozásban károsít, hanem a humán gyógyászatban is igen komoly gondot okoz. Becslések szerint, a magyar lakosság több mint 30%-a mutat túlérzékenységi tüneteket a parlagfű pollenjével szemben. Ha nem születik megoldás a parlagfű problémára, úgy kb. 15 év múlva minden második magyar allergiás betegségben fog szenvedni. Magyarország évente kb. 60 milliárd forintos nagyságrendű összeget költ a parlagfű probléma kezelésére. Ebből hozzávetőleg 30 milliárd forint a parlagfű okozta mezőgazdasági kártétel nagysága, az allergia gyógyításának orvosi költsége és a gyógyszerek évente szintén mintegy 30 milliárd forintba kerülnek.
Kevesen gondolják azt a parlagfű szó hallatán, hogy ennek a gyomként kezelt növénynek hasznos tulajdonságai is vannak, hiszen azok az európai lakosság körében gyakorlatilag ismeretlenek.
A Debreceni Egyetemen a növényből kinyerhető anyagok mikrobiológiai aktivitását kutatjuk. Kísérleteinkben sikerült kimutatnunk azok baktérium- és gombaellenes hatásait. A növény eme jótékony hatása – az eddig használt kemikáliák mellett – alternatívát jelenthet bio-fertőtlenítőszerek, illetve a különböző baktérium- és gombabetegségek kezelésére alkalmas bio-növényvédőszerek kifejlesztésére.
A parlagfüvet, mint gyógynövényt valójában csak őshazájában, az Észak-Amerikai kontinensen alkalmazták már évszázadokkal ezelőtt is. A virágzó növény teáját a népi gyógyászatban helyi vérzések és gyomorbetegségek ellen használták. Szétmorzsolt leveleit az indiánok rovarcsípésre, gyulladt sebre rakták. A levelek főzetét fejbőr lemosására, bőrbetegségek gyógyítására, borogatását elfertőzött sebek és szemgyulladás kezelésére használták. Összehúzó hatású teája bélgörcs, székrekedés, hányás, mellhártyagyulladás és láz ellen jó. A növényi részek allergiát okozó hatásáról nem számolnak be.
A parlagfű Európában eddig ismert káros egészségügyi hatása a pollen által okozott allergiához kötődik. A növény virágzás előtti begyűjtése semmilyen, eddig ismert egészségkárosító hatással nem bír. Ezek alapján a parlagfüvet olyan behurcolt (adventív) növénynek tekintjük, melynek káros hatásai időben történő begyűjtéssel kezelhetők, sőt hasznot hajtó növénnyé (gyógynövénnyé) válhat Európában is. A népi gyógyászatra és az amerikai kutatási eredményekből szerzett ismeretekre alapozva, privát kutatásokba kezdtünk, mivel ma Magyarországon senki nem veszi komolyan és nem is finanszírozza a parlagfűvel kapcsolatos humán kutatásokat.
Célunk volt olyan emberi fogyasztásra alkalmas termékek előállítása, melyek a parlagfű, mint gyógynövény jótékony hatásait közvetítik. Jelenleg két olyan termék fejlesztése van folyamatban, amely alkalmas lehet az allergia megszüntetésére. Emellett kutatások folynak a parlagfűből kinyert egyes hatóanyagok prosztata-, mell-, petefészek- és vastagbélrákra gyakorolt megelőző, illetve terápiás hatását illetően.
Kutatásaink előrehaladtával, egyre inkább megbizonyosodunk arról, hogy a parlagfüvet – megfelelő hozzáállás esetén – kellemetlen gyomnövény helyett, érdemes egy értékes gyógynövénynek tekintenünk.
Dr. Csubák Mária
egyetemi docens, Debreceni Egyetem
eljtermeszetesen@gmail.com
