A legtöbb esetben a gyulladás életmentő, mert lehetővé teszi, hogy a szervezetünk megküzdjön számos kórokozó baktériummal, vírussal, parazitával. A gyulladásos válasz elpusztítja a kórokozókat és minden megfertőzött szövetet. Aztán amilyen gyorsan keletkezett, úgy lelohad és megkezdődik a gyógyulás.
Olykor a lázas folyamat nem áll le a megfelelő időben. Esetenként a genetikai hajlam, máskor a dohányzás vagy a magas vérnyomás tartja fenn tovább a gyulladásos folyamatot, így az nem átmeneti, hanem krónikus lesz, és ekkor a test önmaga ellen fordul.
A gyulladás megbolygatja az erek falában a koleszterin lerakódásokat, ami szívinfarktushoz és sztrókhoz vezethet. Tönkreteszi az Alzheimer betegek agyában az idegsejteket. Serkentheti az abnormális sejtek osztódását, rákos sejtekké alakulását. A gyulladás az a motor, amely hajtóereje a közép- és időskorúak legtöbb rettegett betegségének.
A kardiológusok korábban azt gondolták, hogy a szívroham elsősorban „dugulási probléma”, zsírlerakódás a főbb koszorú erekben, melyet az LDL (rossz) koleszterin okoz. A szívrohamok felében azonban az embereknek normális volt a koleszterinszintje. Csak később azonosították, hogy bizonyos fajta gyulladásos folyamatok felelősek a plakkok megrepedéséért, leválásáért, az áramlást elzáró vérrögök kialakulásáért. A gyulladás jelenlétét a C reaktív fehérje (CRP) szintjével mérték. A kardiológusok azoknak ajánlják a CRP-szint ellenőrzését, akiknél a kockázatbecslés alapján, közepesen emelkedett a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, nekik viszont intenzívebb gyulladáscsökkentő kezelésre van szükségük.
A legrégebbi gyulladáscsökkentőt, az aszpirint amerikaiak milliói szedik a szívroham megelőzésére, de egyre több a bizonyíték rá, hogy segít megelőzni a vastagbélrákot és az Alzheimer betegséget is, csökkentve a gyulladást a belekben és az agyban. (Nem lehet azonban mértéktelenül szedni a belső vérzés kockázata miatt.)
Kutatók a túlsúlyos, metabolikus szindrómában szenvedő embereknél felfigyeltek arra, hogy zsírszöveteik nagy mennyiségben termelnek gyulladásfaktorokat, melyek összefüggést mutatnak a csökkent inzulinrezisztenciával, és a cukorbetegséggel. A gyulladás időbeni csökkentése ugyanakkor visszafordíthatja a cukorbetegség egyes következményeit.
Rudolf Virchow, híres patológus 150 éve megállapította, hogy a rákos daganatok a krónikus gyulladás talaján fejlődnek ki. Manapság a kutatók azt vizsgálják, hogy a genetikai mutációk és a gyulladás egymást kölcsönösen erősítve, a normál sejteket potenciálisan halálos tumorrá tudják alakítani.
Azoknál az Alzheimer betegeknél, akik évek óta gyulladáscsökkentő szereket szedtek ízületi gyulladásra vagy szívbetegségre, a betegség később alakult ki, vagy kevésbé volt súlyos. Egyes emberek fokozottabban érzékenyek az agyi erekben plakkok, lerakódások kialakulására. Esetükben vagy genetikai hajlam vagy hosszantartó bakteriális fertőzés (pl. ínysorvadás) táplálja a belső tüzet és tolja el az egyensúlyt a krónikus gyulladás irányába. Az alacsony dózisú aszpirin vagy a halolaj kapszulák megelőző szedése – mindkettő ismerten csökkenti a gyulladást – úgy tűnik, lecsökkenti az Alzheimer betegség kockázatát. (A már kialakult demenciában rendkívül nehéz javítani az állapoton.)
A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
Forrás: Christine Gorman, Alice Park and Kristina Dell: The Fires Within
fordította: Szendi Gábor
