Kisgyermekként testünk minden irányban, szinte korlátlanul mozgékony és rugalmas. Ennek okai a vadonatúj, tökéletesen egészséges ízületek és porcok, meg az örökmozgás, mellyel napjainkat töltjük. Ennek első korlátait nem az ízületek „öregedése”, hanem az iskolapadban csaknem két évtizeden át mozdulatlanul eltöltött hosszú órák jelentik.
Örülhetünk, ha még jutott időnk némi sportra, mert később a munka és család mellett ennek lehetősége is szűkül, ugyanúgy, mint testrészeink mozgathatóságának határai. Próbáljuk csak ki!
Érthető, hogy este, fáradtan hazatérve a tv előtti fotel jobban vonz, mint az esti kocogás vagy gimnasztika. Így telnek az évtizedek, s mire nyugdíjasként már lenne időnk a sportra, már mozdulni sem tudunk.
Nyugtázzuk, hogy megöregedtünk, s már csak a gyógyszerek segítenek, hogy legalább a mozgással járó ízületi fájdalmat csillapítsák.
Nehezen hinnénk el, hogy még ilyenkor is nagyrészt van visszaút, van lehetőség mozgáskészségünk javítására, ízületeink mozgathatóságának fokozására. Akár egy homeopatikum: a mozgásszervi betegségek legfőbb gyógymódja maga a mozgás – a gyógytorna, séta, úszás, jóga, életkorhoz, állapothoz, edzettségi szinthez igazodó gimnasztika.
A mozgás maga az élet! Ennek bizonyítéka az idősek által jól ismert, reggeli ún. indítási fájdalom, amikor elmerevedett tagjaik csak mozgás, mozgatás hatására „melegednek be” úgy, hogy ismét engedelmeskedjenek, használhatóak legyenek.
A hatékony tortnáztatás előfeltétele a fájdalom, az ízületi gyulladás mérséklése, a porcok és ízületek állapotának javítása, melyre – jelen ismereteink szerint – leghatékonyabbak a kéntartalmú anyagok, azaz a glükózamin- és a kondroitin-szulfátos készítmények. (x)
