Krónikus rosthiány
A nyugati világra jellemző, krónikusan alacsony rostfogyasztásnak (napi 12-15 g), az antibiotikumok túlzásba vitt használatának, a többszörösen rezisztens kórokozók kialakulásának „köszönhető” nagyléptékű genetikai átkódolódás kárvallottai az ember és evolúciósan hozzánőtt „potyautasai”, s a köztük kialakult létfontosságú szimbiózis.
A mennyiségen kívül azonban, a változatossággal is gond van. Régészeti adatok tanúsága szerint, az emberi étrend rostok szempontjából az idők folyamán elszegényedett. Egy 23 000 éves, 90 000 növényből álló leletben 142 különböző fajta növény – fűmagvak, gabonafélék, makk, mandula, málna, szőlő, vadfüge, pisztácia és sok más gyümölcs – bizonyítja, hogy régen a rostforrások milyen gazdag palettáját fogyasztották.
2007-es adatok szerint például az amerikaiak 57%-a mindössze ötféle zöldséget eszik, gyümölcsfogyasztásuk 71%-át szintén öt fajta teszi ki. Ez a minimális változatosság már-már táplálkozási holtpontra viszi a bennünk, velünk szimbiotikus kapcsolatunkban élő baktériumokkal létrejött természetes egyensúlyt.
Manapság sok rostot prebiotikumként emlegetnek, a valódi prebiotikum azonban szelektív módon serkenti az ember számára jótékony probiotikumok (bifidobacterium és lactobacillus) szaporodását, miközben akadályozza a kevésbé hasznos vagy egyenesen káros baktériumtörzsekét (pl. Clostridium).
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az emberi faj jelenlegi evolúciós sikerének nagy részét továbbra is a bennünk élő apró mikroorganizmusoknak köszönheti, melyeknek nincs szüksége egyébre, mint biztonságos lakóhelyre, és megfelelő mennyiségű, változatos rostra.
A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
Forrás: Jeff Leach: Are government recommendations for daily fibre intake too low?
October 18, 2010, fordította Homok Szilvia
