Isten és a fejlődő világegyetem
Sok év óta újszerű világkép formálódik „intuitív módon” az emberek szívében és elméjében szerte a világon.
A Gallup felmérése szerint, sokkal többeknek van ilyen tapasztalata, mint gondolnánk, csak nem beszélnek róla. Sokan nyertek bepillantást egy csodálatos, fényes világba, amely kívül esik a fizikai érzékelésünk határain. Van, amikor maga a személyiség megy át különös változáson: énje megnövekszik, kitágul, többet foglal magába, mint eddig. Ilyenkor pontosan tudjuk: kik vagyunk, és mi a dolgunk itt. Nekünk és a világnak azonos az eredetünk, azonosak a céljaink, egy az utunk.
Ezek a pillanatok sajnos múlékonyak, a fátyol visszalebben érzékelésünkre, s tudatunk újra a megszokott, hétköznapi módon működik. Az ilyen ébredéseket azonban nem felejtjük el. Mi az a tágabb élet, amelyet ezek a pillanatok felvillantanak? Vajon arra születtünk, hogy így éljünk, a mai létforma volt a cél? Mi az a hatalmas sors, ami ránk és a világra vár?
Hiszem, hogy ezek az élmények a megszületni készülő, a mainál tágabb élet jellegét vetítik előre. Amit megmutatnak, az gyakorlással felerősíthető, végül állandó létezésmóddá tehető.
Ehhez azonban fel kell ismernünk sorsfordító jelentőségüket, és tisztában kell lennünk az ellenük ható társadalmi erőkkel is.
Hogy megértsük, mi felé mutatnak ezek a megragadó pillanatok, elő kell vennünk a legfontosabb erőforrásainkat, beleértve a tudományt, a vallást, a filozófiát, az irodalmat, a képzőművészetet – ehhez a babona kevés, de a dogmák sem segítenek.
Spirituális élményeink néha megrengetik egész világunkat. Ilyenkor felmerül a kérdés: hogy kerültünk ide? Vajon merre tartunk? Univerzumunk, a fejlődő, egyre csodálatosabb világmindenség tart valamerre, s ennek mi is részesei vagyunk.
A tudomány nem ismer nagyobb diadalt, mint az evolúció felfedezése. Az emberiség története valójában fejlődéstörténet, és az evolúció mai állapotában az egyes emberek önfejlesztési törekvései egyúttal a bolygó állapotának jobbra fordítása érdekében tett erőfeszítések.
Az állati szervezetek az élet első megjelenése óta egymással összhangban fejlődtek, és ez a folyamat az emberben tovább folytatódott. Az elme és a test együtt fejlődött, amióta csak az ősi főemlősök fejlődni kezdtek a Homo sapiens felé, és feltevésünk szerint, így fejlődhet tovább olyan fényes megtestesülési formák felé, mint amilyennek a legemelkedettebb pillanatainkban megtapasztalt szellemlényt ismerhetjük. Nem lehet megmondani, mennyi ideig tarthat, amíg ez az átalakulás végbemegy, de a további fejlődés lehetősége új kreativitással, céltudatossággal és izgalommal töltheti el azokat, akik tudatosan élik az evolúció kalandját.
Az ember eddig is különleges faj volt az élővilágban, és a most végbemenő változások rendkívüli mértékben megnövelik spirituális képességeit. Újfajta megértés küszöbén állunk: megtudjuk, kik vagyunk mi, emberi lények. Bizonyos értelemben sürgőssé vált önismeretünk kibővítése.
