Datolya, az Édenkert gyümölcse
Az iszlám hagyomány szerint, a datolya az Édenkert egyik gyümölcse, amely sokoldalúan felhasználható. Sokat rontott azonban hírnevén az a szárított datolya, amelyet régen, még az 50-es években karácsonykor kaptunk – kemény, ragacsos, rágógumiszerű valami, amelynél az ízélményt jól egészítette ki a giccses, műanyagból készült szárutánzat. De a dolgok változnak!
Manapság, amikor átharapjuk egy igazi, jó minőségű datolya papírvékony héját és megérezzük az alatta lévő gyümölcshús szaftos édességét, lehetetlen ellenállni csodálatos zamatának!
A szárított datolya kezdetben arab és velencei kereskedők révén jutott el Európába. Az arab, perzsa és bizánci szakácsművészetnek nagy hatása volt az előkelő európai konyhákra: húsok, sőt még a halfélék mellé adott szószokban is alkalmazták. Mikor a cukor nagyon drága volt, helyette szárított datolyával édesítettek, mely a napfény ízét, egy másik világ romantikus üzenetét hordozta. Később a datolya a „grand salad” részévé vált, ami zöld levelekből készült, tetején mogyorófélékkel és szárított gyümölcsökkel.
Yotam Ottolenghi mesterszakács szerint az európaiak a datolyát tévesen csak édes süteményekhez használják, pedig salátákhoz, mártásokhoz, csatnikhoz is kitűnő. Nawal Nasrallah, gasztronómiai szakíró és kutató, aki könyvet írt a datolyáról, azt javasolja, hogy készítsünk szárított datolyából „Cupido-omlettet”, amely erős afrodiziákum, különösen egy pohár tejjel, vagy sárgarépalével együtt fogyasztva. „Keverjünk össze 90 g felaprított datolyát 2 evőkanál vajjal, s melegítsük serpenyőben addig, míg a datolya szétolvad. Üssünk rá 3 tojást, melyeket kissé felvertünk és kíméletesen süssük készre. Végül, szórjuk meg sóval, borssal és fahéjjal. Az ételt természetesen 2 személyre készítsük!”
Milyen kár, hogy íz-tudatlanok vagyunk! A datolya messze értékesebb étel, mint a gyorséttermi menük, vagy a népszerű cukros, szénsavas üdítők, ráadásul ma már nem is luxuscikk!
(Forrás: The Guardian, 2013. jan. 24.)
