Kivétel nélkül minden tevékenységünkre – így erre a helyzetre is igaz, hogy a tanulás és gyakorlás megváltoztatja az agyat! Tehát: paradox módon, minél inkább el akarom kerülni, annál inkább elkerülhetetlennek tűnik: a viselkedés kontrollálására tett folytatólagos kísérlet tartja fenn a tüneti viselkedést. A probléma azért állandósul, mert a mindennapos „gyakorlás” valójában tanulási folyamat – jelen esetben nem egy versé, hanem egy tüneté.
Az agy olyan, mint az erdő. Amerre állatok és emberek gyakran járnak, ösvények keletkeznek, jól kitaposott utakkal. Az emberek agyukban is ilyen cselekvési és gondolati „ösvényeket” taposnak ki: ezek a jó és rossz szokások. Eltérni tőlük erőfeszítést jelent, olykor nem is tűnik lehetségesnek.
A kitaposott ösvény nem csupán metafora, jó példa erre, ha megpróbáljuk a kisujjunkat a gyűrűsujjtól függetlenül mozgatni. Ez csak azoknak sikerül igazán, akik zongoráznak, vagy 10 ujjal gépelnek. Egyébként kisujjunkat általában együtt használjuk a többi ujjunkkal (pl. markolunk), nem tanultuk meg önállóan használni. Agyunkban elvileg minden ujjunknak külön motoros területe van, a kisujj és a gyűrűsujj mozgatókérge kicsit összemosódik. A gépírás tanulása közben az agykéregben differenciálódási folyamat ment végbe. A használat tehát, megváltoztatja az agy szerkezetét.
Ha valakinek agyvérzés miatt megbénul a karja, intenzív gyakorlással újra visszanyerheti szabad mozgását. Bizonyítható, hogy ilyen esetben a sérült agyterület melletti terület átveszi a végtag mozgatásának feladatát. A mozgással kapcsolatos példákon túl, az agy bármilyen képesség intenzív használatára plasztikusan reagál. Minél régebb óta dolgozik például valaki taxisofőrként, annál nagyobb a jobb oldali hippokampusz mérete, mely a tér-memóriáért felelős.
A magasabb iskolai végzettségű, sokat tanuló emberek agyában sűrűbb egyes neuronok elágazottsága, s a rendszeresen meditálóknál vastagabb a jobb félteke agykérge.
Az agyban tehát, a sokat gyakorolt mozgások, tevékenységek, gondolatok, érzések könnyen járható ösvényeket hoznak létre. Ezeket a pályákat nyugodtan nevezhetjük szokásoknak, meglepően sok probléma felfogható szokásnak. Szokás nem csak az, hogy valaki dohányzik-e, hanem az is, hogy előadás közben lámpalázas, folyton elkésik, netán az önértékelése a padlón van. A rossz szokásokat általában, az elfojtásukra tett erőfeszítés tartja életben.
Rossz szokás tehát a depresszió, a szorongás, és úgy általában a boldogtalanság is.
A kialakult szokások akaratlagosan általában nem gátolhatók. Felsorakoztathatunk persze sok-sok mankót, például fogyókúra esetén egy tiltó táblát a hűtőszekrényre, vagy elvesszük a kényelmes fotelt a tévé elől, jól látható helyre tesszük a sportfelszerelést. Ennél hatásosabb módszer a viselkedéscsere, például dohányzás helyett rágógumi, körömrágás helyett a kezek összefonása, alkoholizálás helyett más örömszerző, endorfintermelő elfoglaltság.
Ez nem a szokások megváltoztatásán múlik, hanem a személyiség átlényegítésén, egy új gondolkodásmód és világlátás elsajátításán. Ezúton egy új identitás jön létre, mellyel számos régi rossz szokás már összeférhetetlen. Kezdjük apró, könnyen megvalósítható lépésekkel: aki tornázni akar, csináljon minden nap 10 fekvőtámaszt, nem többet, de azt mindig, ugyanabban az időben – ez az új szokások kialakításának egyszerű módja. Viselkedj úgy, amilyen lenni szeretnél!
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
