Természetesnek tűnik, hogy a cukorbetegeknek inzulint kell kapniuk. Az 1-es típusú cukorbetegségnél, melyben a hasnyálmirigy nem állít elő inzulint, ez valószínűleg igaz is. Azonban a modern orvosok gyakran rutinszerűen inzulint adnak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek is, csak azért, mert csökkenti a vércukorszintet.
A „Halálozás és egyéb súlyos következmények az inzulin- és egyéb antihiperglikémiás terápiákban 2-es típusú cukorbetegségben” c. tanulmány keretében, a 2000-2010-ig terjedő 10 éves időszakban 84 622 háziorvosi ellátásban részesülő 2-es típusú diabéteszes beteget vizsgáltak meg, összehasonlítva a következő diabétesz terápiákat: Metformin monoterápia – Sulfonylurea monoterápia – Inzulin monoterápia – Metformin és Sulfonylurea kombinált terápia – Inzulin és Metformin kombinált terápia.
A csoportokat összehasonlították bizonyos súlyos állapotok kockázatának szempontjából: szív-érrendszeri események, rákos megbetegedések és halálozás. Az eredmények drámaiak voltak.
A Metformin terápián lévők közt volt a legalacsonyabb a halálozási arány, így ezt a csoportot használták referenciaként.
Az inzulin monoterápia elsődleges és következményes eredményei a Metformin terápiához viszonyítva: 2-szer több szívinfarktus, 1,7-szer több súlyos kardiális esemény, 1,4-szer több agyvérzés, 3,5-ször több vesekomplikáció, 2,1-szer több neuropátia, 1,2-szer több szemkomplikáció, 1,4-szer több rákos megbetegedés és 2,2-szer több halálozás.
Az egyes módszerek megítélésénél sajnos nem szempont az, hogy az élet jobb minőségű és hosszabb lesz-e tőle. A kezelést eredményesnek tekintik, ha az csökkenti a vércukorszintet. A 2-es típusú cukorbetegség esetében ugyanakkor, a probléma nem az inzulintermelés hiánya, és nem is a magas vércukorszint. A probléma az, hogy a sejt képtelen az inzulint felhasználni arra, hogy a vérből a glükózt a sejtbe juttassa. A probléma az, hogy a sejt inzulin-felhasználó képessége meggyengült. Akkor hogy is lenne jó hatású több inzulint adni, amikor a sejtek annyit is képtelenek hasznosítani, ami már eleve ott van?
Egyértelmű, hogy ez nem vezet eredményre. Mégis, pontosan ez az, amit az orvosok csinálnak: inzulint adnak, hogy pótolják az inzulint, amikor nem az inzulin hiánya a gond. Nem meglepő, hogy a cukorbetegség kezelésének kérdését nem az inzulinterápia oldja meg.
Miként a tanulmány megmutatta, az inzulin testre erőszakolása valójában még rosszabb következményekkel jár. Hány évtizede divatos ez a terápia? Ezen időszak alatt végig megfelelőnek tartották, mert csökkenti a vércukorszintet. Ám a fontos következményeket – életminőség és élettartam – nem vették figyelembe.
A megoldás természetesen az inzulinrezisztencia csökkentése vagy megszüntetése lenne megfelelő étrenddel. Ma a cukorbetegek étrendjében előírják a finomított szénhidrátok fogyasztását – azt, amitől megbetegedtek. Ez olyan, mintha a reumásnak előírnák, hogy naponta órákat üljön a hideg kövön, vagy a tüdőgyulladásban szenvedőt órákra kitennék a hidegre. A 2-es típusú cukorbetegnek nem volna szabad finomított szénhidrátot, se tejtermékeket fogyasztania, ugyanis mindegyik növeli az inzulinrezisztenciát. A megoldás az ésszerű étrend, például a paleolit táplálkozás lenne. Hatásosságát nem kell bizonygatni, mivel már sokan letették az inzulint és meggyógyultak. Ők már nem fognak idő előtt meghalni.
A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
Forrás: Heidi Stevenson: Insulin Doubles Death Rate in Type 2 Diabetics – Study (GreenMedInfo.com February 19th 2013), fordította: Fehér Zsuzsa
