Téli immunerősítés vitaminokkal

//

Most télen, a betegségek elkerülése érdekében – napfény és friss gyümölcsök hiányában – különösen fontos, hogy immunrendszerünket megfelelő készítményekkel, kellő mennyiségű és összetételű vitaminnal támogassuk. Tényleg kellenek a vitaminok?

Téli immunerősítés vitaminokkal

Az ember sok millió évig háborítatlanul élt természetes környezetében, és ez idő alatt szervezetének vitaminszükséglete egyensúlyban volt tápláléka összetételével. Amikor az ember elhagyta Afrikát, és benépesítette a Földet, csak ott tudott megtelepedni, ahol sikerült ezt a kényes egyensúlyt újrateremtenie. Például az Északi-sarkkört az inuitok nem tudták volna belakni, ha a halak mája és olaja nem biztosította volna számukra a D- és az A-vitamint, s ha nem jöttek volna rá, hogy nyers májat is kell enniük a C-vitamin-szükségletük kielégítésére. Nyilván nem azért esznek hagyományosan nyers húst, „mert kell a C-vitamin”, hisz erről ők mit sem tudnak, sok ezer éves tapasztalatuk lehet, hogy ha nem jutnak nyers ételekhez, akkor gyengékké és betegekké válnak. Annyira egészségesek, hogy nyelvükben eredetileg nem is volt szó az egészségre.

Az ipari forradalom a történelem legnagyobb, emberekkel végzett kísérletének bizonyult. A gyökeresen más, mesterséges környezetben és életmódban különös betegségek ütötték fel a fejüket. Egy-egy aprónak tűnő változás, mint például a napfény hiánya, vagy a tökéletesen hántolt rizs fogyasztásának bevezetése az ázsiai országokban, vagy a szinte csak kukoricából álló étrend elterjedése a 20. században az USA déli államaiban, mind-mind drámai következményekkel jártak.

Amíg nem vált világossá, hogy bizonyos betegségeket baktériumok, másokat vírusok okoznak, addig minden betegséget egy kalap alá vettek, s a vérbőségtől a klímáig mindenfélével magyarázták őket. Csak a kórokozó-elmélet elterjedése tette lehetővé, hogy felismerjék: vannak betegségek, amelyeket nem kórokozók váltanak ki, hanem valaminek a hiánya.

20. század elejéig azt hitték, hogy a szénhidrát, a fehérje és a zsír bőségesen elegendők az élet és az egészség fenntartásához, így a vitaminok felfedezéséhez nagy paradigmaváltásra volt szükség. Az 1930-as években azonban, már a vitaminok és a hormonok voltak a sztárok. Nagyon sok orvos próbálgatta a vitaminokat nagy dózisban és kombinációkban.

A vitaminok szerepe akkor érthető meg igazán, ha a szervezet működésében betöltött funkcióik felől közelítjük meg őket. Az életben maradáshoz szükséges mennyiség nem azonos azzal, amely mellett a vitamin ki tudja fejteni ezerféle funkcióját. Egy-egy vitamin sok biokémiai folyamatban vesz részt, az egyes funkciók ellátáshoz azonban, eltérő dózisokra van szükség. A vitaminok megfelelő adagját tehát úgy tudjuk megállapítani, ha azt a legnagyobb napi dózist tekintjük szükségletnek, amely az adott vitamin összes funkciójának gördülékeny ellátásához elégséges.

Nem is lehet számszerűsíteni, hogy a vitaminoknak hányféle hatásuk van, csak a B6-vitamin több mint száz enzimfolyamatot szabályoz, a D-vitaminnak pedig szinte minden testi sejttípusban van receptora. Így az ismert 13-20 vitamin (némelyiken folyik vita, hogy annak tekintsék-e) együttesen több ezer biokémiai, hormonális, idegingerületi vagy genetikai folyamatot szabályoz.

Rendkívül nagy egészségkockázata van tehát annak, ha bármelyikből túl kevés áll a rendelkezésünkre. Ha viszont arányosan szedjük vitaminjainkat, és nem annak megfelelően, melyikből van éppen árleszállítás, akkor a különféle vitaminok egymást kiegészítik, és nem gáncsolják.

Manapság nem elég csak annyit szedni, amennyit értékes tápanyagokban amúgy is szegényes élelmiszereink tartalmaznak, ráadásul, rengeteg olyan hatás ér minket, amelyeket többletvitamin-bevitellel kell hatástalanítanunk. De az arányokat akkor is fontos betartani!

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!