Mi okozhatja
a női libidó csökkenését?
A libidó csökkenése gyakori jelenség a menopauza időszakában lévő hölgyek esetében, de ugyanezt kiválthatja a depresszió elleni gyógyszerek, illetve a fogamzásgátlók tartós szedése is. A Case Western Reserve University kutatóinak megfigyelése szerint, a fogamzásgátlót szedő nők több mint 30%-ánál jelentkeznek pajzsmirigy rendellenességre utaló tünetek (idegesség, memóriazavarok, fáradtság, hízás). A készítmények ösztrogén tartalma ugyanis befolyásolja a máj működését, olyan fehérje előállítására ösztönzi, amely megakadályozza, lassítja a pajzsmirigyhormonok szövetekbe történő felszívódását. Ilyen esetekben a fogamzásgátló tapaszok jelenthetnek megoldást.
Kevésbé nyilvánvaló ok lehet a hormonális egyensúly felborulása, melynek leggyakoribb oka a pajzsmirigy alulműködése. A pajzsmirigy és a libidó közötti összefüggésre már korábban is több vizsgálat és megfigyelés utalt. Saját praxisomban például, egy 30 év körüli, pajzsmirigy betegség miatt kezelt nőt a férje válással fenyegetett a szex hiánya miatt. Az utóbbi évek kutatásai ugyanakkor, egyértelműen bizonyítják, hogy a jelenség nem csak a nőket érinti, a hormonális egyensúly felborulása, a pajzsmirigy alulműködése mindkét nem esetében a szexuális vágy csökkenését eredményezheti.
A libidó csökkenése mellett érdemes orvoshoz fordulni akkor is, ha szokatlan fáradtságot, levertséget, változatlan táplálkozás mellett, látszólag ok nélküli hízást tapasztalunk, de a szabálytalan menstruációs ciklus és az elhúzódó hajhullás is intő jel lehet. A gondos endokrin kivizsgálás után, a kezelés célja a hiányzó hormonok pótlása, melynek hatása néhány héten belül érezhető.
Amerikai kutatók a libidó teljes visszatérését észlelték azon betegeknél, akiknél a tünetek hátterében a pajzsmirigy csökkent működése állt. Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a libidó rendkívül összetett biológiai folyamat, amelynek csak egyes típusai vezethetők vissza a pajzsmirigy megbetegedéseire. A nők libidójának létrejöttében a férfi hormonnak (tesztoszteron) és a mellékvese hormonjának (dehidroepian-doszteron) is meghatározó szerepe van.
40 év körüli páciensekben gyakran felvetődik a kérdés, hogy panaszaikat vajon pajzsmirigy betegség vagy perimenopauza (a menopauzát átlagosan 10 évvel megelőző időszak, illetve hormonális állapot) okozza. Vannak ugyanis tünetek, melyek mindkét esetben jelentkezhetnek: menstruációs zavarok, elhízás, fokozott ingerlékenység, szívdobogásérzés, alvási problémák, depresszió, hajhullás, száraz bőr és fokozott izzadás egyaránt lehetséges.
Amennyiben a perimenopauza tüneteit (pl. csökkenő fogamzókészség, sérülékenyebb hüvely, gyakoribb vizelési inger és fertőzéshajlam, hangulatingadozás, stb.) észleli, javasolt a pajzsmirigy rendellenesség kizárása érdekében az alapvető fizikális vizsgálatok mellett ellenőrizni a pajzsmirigy működését (a TSH-n kívül a perifériás hormonok (T3-T4 is!) szintjét; az esetleges autoimmun betegség fennállását; az elhízás mértékét, a vércukor és az inzulin szintjét; a menstruációs ciklus jellegét, az ösztrogén és progeszteron mellett az FSH és az AMH értékét is.
A hazánkban – elsősorban a nők körében – népbetegségnek számító pajzsmirigy problémák kialakulása, vagy kiújulása kiegyensúlyozott életmód, megfelelő étkezés és rendszeres testmozgás útján megelőzhető.
Ha a családban már előfordult pajzsmirigybetegség, érdemes felhagynunk a dohányzással, ugyanis a dohányzók között gyakrabban fordul elő pajzsmirigybetegség és rendszerint a lefolyása is súlyosabb. Szabaduljunk meg a szervezetünkben felhalmozódott méreganyagoktól, e célból a szabad gyökfogók – szelén és E-vitamin – kiegészítők alkalmazása is javasolt. Kerüljük emellett a károsító anyagokat és a stressz szituációkat!
Prof. Dr. Balázs Csaba
endokrinológus főorvos
endokrinkozpont.hu
