Nem kellene mellrákban meghalni senkinek

//

Becsukjuk a fülünket, a szemünket és várjuk, mikor csap le ránk a végzet. Ez ma a mellrákkal szembeni tipikus hozzáállás. Reméljük, hogy elkerüljük, de ha mégsem, akkor talán majd a kezelés. Mennyivel egyszerűbb lenne kinyitni fülünket, szemünket, és hamis reményekkel való önáltatás helyett a megelőzés valódi eszközeivel élni.

Nem kellene mellrákban meghalni senkinek

Egy történet nem mindig az elejével kezdődik és nem mindig a végével ér véget. 2009-ben V. még csak azt kérdezte, hogyan tudja elhagyni az antidepresszánst. Aztán 2011 januárjában találkozót kért, mert mellrákkal operálták, és testi-lelki tanácsokra volt szüksége. Onnantól az évek során sokszor találkoztunk. Mindig mosolygott. Rosszul műtötték, újraműtötték, aztán megint és megint kiújult, időnként félholt volt a kemoterápiáktól, de rendületlenül mosolygott. Krónikus optimista volt, folyamatosan küzdött, új és új gyógymódokat keresett még akkor is, amikor már tüdőáttéte alakult ki. Júliusban váltottunk még egy levelet. – “Szuperül csinálja, muszáj győznie” – írtam neki, és hittem is benne. Ő már talán sejtette a véget. – „Köszönöm a biztatást, ámen” – válaszolta. A minap a Facebookon rátévedt a tekintetem, ott mosolygott az ismerőseim között. Rávittem a kurzort az arcára, „V. emlékoldala” felirat jelent meg.

Sokszor a szemére hánytam a médiának, meg a mellrákot kampányaikban meglovagoló cégeknek, hogy milliókat ölnek a reklámba, de senki nem mondja meg a nőknek, hogy a magas D-vitaminszint 60%-kal csökkenti a mellrák kockázatát. „Megelőzésként” csak a mammográfiát ajánlják. Amikor ott ült velem szemben V., azt mesélte, hogy éveken át dolgozott egy kozmetikai cégnél, a mellrák elleni kampánnyal is foglalkozott, de sosem hallott a D-vitamin védőhatásáról, sem a finomított szénhidrátok, sem az omega-6 gyilkos hatásairól. Ő volt e kampányok egyik jó szándékú szervezője és egyben áldozata.

Neki BRCA1 mutációja volt, amiről ma az onkológia azt állítja, 87%-os kockázatot jelent a mellrákra. Ma még az onkológia a „megelőző csonkításban” látja az egyetlen védelmet mell-, petefészek- és méhrák ellen. Vajon mit segített volna rajta a D-vitamin vagy az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozás?

A BRCA1 és 2 rákkeltő mutációk mindig is velünk voltak, s azért nem szelektálódtak ki, mert vélhetően nem okoztak rákot. A mellrák gyakorisága a 20. század során folyamatosan nőtt. Egy amerikai vizsgálatban az 1930 előtt és után született BRCA1 hordozókat hasonlítottak össze, és kiderült, hogy az 1930 előtt születetteknek 20%-a, míg a 1931 után születetteknek már 65%-a volt mellrákos 50 éves korára. Mi a különbség a két csoport között? Legfőképp a táplálkozás. Az 1930 után születettek 30 évesek lehettek, amikor a „zsírfóbia” miatt a közegészségügy a finomított szénhidrát alapú étrendet kezdte favorizálni.

Ekkor kezdődött az elhízás járvány, aminek szükségszerű velejárója az inzulinrezisztencia, a magas vércukor- és inzulinszint.

Egy 2002-es vizsgálatban összehasonlították, hány éves korban jelent meg a BRCA2-t hordozó nőkben a rák. 1980-ban még átlagosan 54 évesen, míg 1995-ben már 44 évesen alakult ki a mellrák. Egy 2006-os vizsgálat szerint, a 18 évesen már jelentős túlsúllyal bíróknak 4,6-szeres, a 30 éves kor után elhízóknak 4,1-szeres mellrák kockázata volt. Akik 18 és 30 között legalább 5 kilót fogytak, azoknak 50%-kal csökkent a kockázata.

A cukor táplálja a rákot, az inzulinrezisztencia cukorbőséget teremt nekik, a magas inzulinszint pedig serkenti az osztódást. A D-vitamin egy hormon, amely többek közt képes szabályozni a sejtek osztódását, s még kóros BRCA mutáció esetén is védőhatást jelenthet a rákos burjánzással szemben. Ehhez persze olyan magas – legalább 50-60 ng/ml – vérszintet kéne elérni, mint amihez az evolúció során hozzászoktunk.

A rák másik táptalaja a gyulladás. A nyugati emberben az ún. szervezetszintű gyulladás a táplálkozása miatt magas, és ezt tovább növeli a növényi olajok, margarinok, transzzsírok fogyasztása. Az omega-6 gyulladáskeltő és tumor növekedést serkentő, míg az állati eredetű omega-3 ezzel pont ellentétes hatású.

Sokan támadták és támadják ma is a kemoterápiát. De ki meri visszautasítani, ha nincs más, és ki merné tanácsolni, hogy valaki tagadja meg a kezelést, miközben nem tud jobbat helyette.

A kialakult rák alattomos csapda orvosnak és betegnek egyaránt. A kezelések olyan sejtszintű sérüléseket okoznak, amelyek maguk okozhatják később a rák kiújulását, ugyanis a gyógyulási folyamatban nem csak az egészséges, hanem a sokkal jobban osztódó ráksejtek is regenerálódni kezdenek.

A rák elvileg elkerülhető, csak nem úgy, ahogy a hivatalos orvoslás állítja. Ők a beteg panaszai alapján, a vizsgálatok során kimutatják a rákot. A detektálás azonban nem megelőzés, pusztán a tény, a már kialakult betegség műszeres megállapítása. Ráadásul, esetenként maga a szűrés is okozhat rákot. A két évenkénti szűrés közti időben alakulnak ki az ún. intervallum rákok, amelyeket a következő szűrés sokszor már későn mutat ki.

A rák elkerülhető, hisz egészen a 20. század elejéig a mellrák igen ritka betegség volt. Ahogy a cukor- és a finomított szénhidrátfogyasztás nőtt a 20. század során, úgy nőtt a mellrák és más rákok gyakorisága is. A mellrák megelőzhető lenne sok D-vitaminnal és szénhidrátszegény étrenddel. Azzal az életmóddal, ahogy őseink éltek.

V.-t későn ismertem meg. De kedves olvasóm, mi most ismeretlenül is, pár percre ismerősei lettünk egymásnak. Elmondtam Önnek, ami egy nyúlfarknyi cikkbe belefér. Csak remélni merem, hogy időben szóltam.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!