Várandósság a lélek nagyítóján át
A várandósság során hatalmas változásokkal kell megbékülnünk; valakinek a gyermekéből valakinek a szülőjévé válunk, szexuális, párkapcsolati és személyes identitásunk is átalakul. Ebben az időszakban megnő az érzések amplitúdója; az eufórikus boldogságtól a szorongásig, átmeneti depresszív tünetekig is ingadozhat a kismamák hangulata. Ez egy, az élet természetes részét képező krízis, mely a szülés után az anyaszerep integrálásával, belsővé tételével nyer feloldást.
Bár 9 hónap soknak tűnik, ám ez olyan ritka állapot (átlagosan 1-3 ilyen periódus van egy európai nő életében), hogy érdemes élni az ebben rejlő lehetőségekkel. Testünk minden működése az intenzív fizikai és pszichés változás irányába segít bennünket. Használjuk ki ezt az időszakot arra, hogy minden téren „nagytakarítást” végezzünk, „varrjunk el” elvarratlan szálakat, ne cipeljünk tovább sérelmeket! Aki enged ennek a természetes átalakulásnak, jelentős személyes fejlődést, letisztázott emberi kapcsolatokat, békésebb szülésélményt és kiegyensúlyozottabb gyermekágyas időszakot nyer erőfeszítéseiért cserébe.
Akár egyedül, akár laikus- vagy szaksegítséggel csináljuk végig ezt a belső átalakulást, ebben az időszakban különösen fontos teret adni az érzelmek megélésének és kifejezésének.
Sajnos az élet legtöbb területén elvárás, hogy „tartsuk magunkat”, érzéseink elnyomása egyfajta gyakorlattá vált. Az érzelmekkel járó hormonválaszok, ideg- és immunrendszeri változások ettől még végbemennek szervezetünkben, csak egyfajta tiltás alá kerülnek, melynek jelentős egészségromboló hatása van.
A várandósgondozás során a laborértékek ellenőrzéséhez hasonlóan fontos lenne minden nőt érzelmeinek kifejezésére ösztönözni. Saját praxisomban és kutatásaim során is tapasztaltam, hogy ha a várandósok lehetőséget és bátorítást kapnak erre – akár csoportban, akár személyes konzultáció, terápia keretében – hihetetlen megkönnyebbülést élnek át, javul közérzetük és megnő önmagukba vetett hitük.
A kifejezett érzések előjel és minősítés nélküli elfogadása nem mindig könnyű feladat, különösen a közeli kapcsolatban lévők között, ám hatalmas biztonságot ad a várandós nőnek. Nagyon fontos, hogy minden kismama környezetében legyen legalább egy olyan személy, akire lelkileg is támaszkodhat. Lehet ez egy családtag, egy barátnő, vagy egy várandós és szülő nők segítésével foglalkozó nőtárs: dúla.
A gyermekvárás némileg megtévesztő kifejezés, hiszen a gyermek már ott van. Az édesanyja hasában hallja és érzékeli a környezetét, vérkeringése is összeköttetésben van az anyjáéval, így érzéseit is részint átéli a szervezetébe jutó hormonok és anyja testi működése (pl. szaporább szívdobogása) kapcsán. Érdemes már ilyenkor ápolni a magzattal való kapcsolatot simogatás, azonos időközönként neki szentelt figyelem, „beszélgetés” formájában.
Végül az anyának tudatosítania érdemes, hogy személyes befolyása van a saját szülésélményére! A várandóssággal és szüléssel kapcsolatos több éves kutatás-sorozatom – a témában zajló külföldi vizsgálatokkal összhangban – bizonyítja, hogy a szülés kimenetelét merőben meghatározza az azt megelőző időszak pszichés állapota. A szülés során a baba előre haladását ugyanis kevésbé a csontok, sokkal inkább a lágy szövetek állapota határozza meg, melyet jelentősen befolyásol a stressz-szint. A félelem, a feszültség és egyéb negatív lelki állapotok, adrenalin és kortizol hormonok formájában a rostrétegek merevségét, a méh rosszabb vérellátását, intenzívebb fájdalomérzetet, elakadt szülést eredményezhetnek.
Kiemelt fontosságú tehát a pszichés felkészülés, mely jelenthet relaxációt, pihenést, ám egyéni vagy csoportos, lelki tényezőkre fókuszáló, szakember által kísért folyamatot is, melynek eredményeként javulhat a párkapcsolat, csökkenhetnek a szülési komplikációk és a szülés utáni nehézségek.
Illés Szilvia
pszichológus, dúla
illessz@gmail.com
+36 30 388 0653
