Ha nem tudjuk lebontani és megfelelően beépíteni, amit megeszünk, akkor legjobb esetben csak a pénzünket szórjuk ki feleslegesen élelmiszerre, legrosszabb esetben viszont savas, erjedt, rothadó és mérgező vegyületeket termelünk, amelyek minden szervünkben és szervrendszerünkben pusztítást végezhetnek.
Dr. Jonathan Wright, miután a Heidelberg-féle gyomorsavmérő módszerrel több ezer páciensének megmérte a gyomorsava pH-értékét, azt a becslést tette közzé, hogy az amerikaiak kb. 90%-a túl kevés sósavat (hidrogén-kloridot) termel. Ennek megdöbbentő következményei vannak, a megfelelő sósavszint hiánya ugyanis, számos súlyos egészségi problémához vezethet.
1. A fehérjék rossz emésztése és felszívódása, mely kb. ötvenezer testi funkciót érint (pl. a neurotranszmitterek termelődése, ami a hangulatot is szabályozza; a sejtek, szervek, csontok és szövetek karbantartása és korrigálása; stb.).
2. Ásványi anyagok (pl. kalcium, magnézium, foszfor, bór, vas, cink) elégtelen felszívódása.
3. A B12-vitamin elégtelen felszívódása, ami hosszabb távon visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodáshoz, komoly hangulatingadozásokhoz, sérült kognitív funkciókhoz, demenciához, valamint vérszegénységhez és szívbetegséghez vezethet.
4. A nem megfelelően megemésztett gyomortartalom továbbhaladva az emésztőrendszerben mindenhol károkat okoz. A fermentáció egyrészt reflux, másrészt gázosodás és puffadás formájában jelentkezik, a vékonybélben irritációt és gyulladást kelt, ami idővel a nyálkahártya és a mikrobolyhok eróziójához vezet (szivárgó bél-szindróma). Így a véráramba kerülő emésztetlen fehérjék allergiák, ételérzékenység vagy autoimmun betegségek kialakulását eredményezik.
5. Fogékonyabbá válik a szervezet a parazitákra.
6. Hosszan tartó sósavhiány esetén túlszaporodhat az emésztőrendszer egyik amúgy ártalmatlan lakója, a Helicobacter pylori, ami a bélfal hám gyulladásához, elvékonyodásához és fekélyesedéshez, valamint az érfalak gyulladásához is vezethet.
A H. pylori azonban szerepet játszik például a leptin szabályozásban, tehát antibiotikummal való teljes kiirtása nem jó megoldás – féken tartása a normális sósavszint visszaállításával kedvezőbb alternatívát jelent.
Ennek érdekében kerüljük a túlevést, a szénhidrátok és fehérjék együttes fogyasztását, a „túlfőzött” és denaturált fehérjéket. Egyesek szintén problémát okozhat a gabonákban lévő glutén, főként a pasztörizált tejtermékek kazeinje, a magasan feldolgozott szójafehérje és esetleg a tyúktojásban lévő albumin is.
Tehát, miért nincs elég sósavunk? Ennek számos lehetséges oka van. Sósav kizárólag fehérjék jelenlétében termelődik, viszont a cukrok, illetve a keményítők jelenléte gátolja a termelődését. A magas szénhidráttartalmú étrend, különösen, amikor ez elégtelen mennyiségű étkezési fehérje bevitelével párosul (pl. vegetáriánus, vegán étrend) gyakori oka az elégtelen sósavtermelésnek.
Az alulműködő pajzsmirigy visszafogja a gasztrin termelődését, ami egy, a sósavtermelés beindulásához szükséges jelzőhormon. Bizonyos tápanyaghiányok (pl. B1-vitamin, cink, C-vitamin), a túlevés, a nem megfelelő ételkombináció, a túlzott alkoholfogyasztás, a szorongás, a krónikus stressz, az ideges állapotban való étkezés, mind problémát okozhat. Állítsuk mielőbb helyre sósavtermelésünket, hiszen ez az egész további emésztési folyamat kulcsfontosságú eleme!
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
Forrás: Nora Gedgaudas: Primal Body, Primal Mind. Healing Arts Press, Rochester, 2011. ford. Mezei Elmira
