Stressz, mellékvese-kimerültség
és a jogtalanul száműzött Cortisol
Bioazonos hormonpótlás – 3. rész
Hormonpótlás esetén két lényeges szempont van: a bio-azonos molekula (szervezetünk által termelt vegyületekkel teljesen identikus) és a dózis. Ha nem az anyatermészet és az evolúció által „tesztelt” fiziológiai dózisokat (saját szerveink által legyártott mennyiségeket) alkalmazunk, hanem farmakológiai dózisokat (gyógyszerekben előforduló nagy mennyiségeket, torzított molekulákat azok mellékhatásaival), akkor soha nem tudjuk tisztán megítélni és elvárni a bio-azonos hormonoktól a kívánatos hatásokat!
A gyógyszerekhez adott használati utasításban közlik, milyen mellékhatások várhatók – így jogilag védve vannak –, a laikus beteg pedig saját maga „szabadon” dönthet, hogy beszedi-e az orvos által ajánlott és felírt tablettákat. Ezért mondom én: a tudás felszabadít!
A vesék csúcsain elhelyezkedő mellékvesék – melyeket csak 1930-ban fedeztek fel – a legkomplexebb belső elválasztású mirigyeink közé tartoznak. Ők felelnek a stresszhelyzetek kezelésért, az állandóan változó környezetünkhöz való adaptálódásunkért.
Morfológiai és funkcionális szempontból két részből állnak: a cortexből (mellékvese kéreg) és a medullából (a mellékvese velő).
• A MEDULLA gyártja az epinephrint (adrenalin) és a nor-epinephrint (nor-adrenalint) ezek a hormonok elsősorban az akut stresszhelyzetekre (pl. félelem, aggodalom, düh) adnak megfelelő válaszreakciókat. Ők felelősek a megnövekedett pulzusért és vérnyomásért, s a véráramba mobilizálják a májban elraktározott glükózt, felkészítve a szervezetet a túlélésre, ami eredendően nem más, mint a harc vagy a menekülés (így maradtunk életben, amikor a kardfogú tigris kergetett, vagy épp mi kergettük a mamutot).
• A CORTEX hormonjai már a szteroid hormonok kategóriájába tartoznak, melyek esszenciálisak a hosszas stressznek – fertőzésnek, sérülésnek, éhezésnek vagy túlzott fizikai megerőltetésnek – kitett szervezet számára. Fajtái:
Ezek közül a legfontosabbak a glucocorticoidok csoportjába tartoznak, és a glükóz – mint energiánkat biztosító alapvető „hajtóanyagunk” – előteremtéséért felelősek, a gluco-neogenézisnek nevezett folyamat során, nem szénhidrát alapú források (pl. fehérjék) felhasználásával. Ez egy életfontosságú funkció, hiszen rendszertelen étkezés vagy koplalás során ebből biztosítja a szervezet a megfelelő vércukrot az izmoknak, az agynak, ami egyébként képtelen glükóz (ATP) nélkül működni. (Ezért épülnek le izmaink egy hosszas léböjt idején, ami nem jelent fogyókúrát, hiszen elsősorban nem a valós zsír ég el – ezzel is összefügg az ún. jo-jo effektus.)
A szervezet által termelt legfontosabb glucocorticoid a Cortisol nevű hormonunk. És most lássuk a mumust!
Magával a hormonnal soha nem volt gond, hiszen a sajátunk, ami nélkül egy fél napot sem élhetnénk. Annak bio-azonos formája teljesen veszélytelen. Amikor felfedezték, drámai javulásokat tapasztaltak, főleg a rheumatoid arthritisben szenvedő betegek körében. Ezen felbuzdulva, figyelmen kívül hagyták a szervezet által naponta legyártott mennyiséget, mint fiziológiás dózist, és túladagolták, farmakológiai dózisokat adtak a betegeknek. Meg is lettek a drasztikus mellékhatásai, amire nem térnék ki, hiszen tele van vele az internet.
A biokémiában nagyon sok minden az adagoláson múlik, még a méreg is tud kis mennyiségben gyógyszerként hatni. Ebben az esetben azonban, szó sincs méregről!
A cortisol fiziológiai dózisa 35-40 mg/nap, ennyit tud egy egészséges mellékvese naponta előállítani, ha nincs stressznek kitéve. Ezt néha 4-5-szörösen túllépték az orvosi indikációk – tragikus következményekkel – végül magát a Cortisolt (egyik legfontosabb hormonunkat) átkozták ki, s nem a módszert, melynek a félreértelmezett működési mechanizmus lett a következménye.
Amennyiben egy egészséges mellékvese folyamatosan megkapja kívülről teljes napi gyártásának adagját (35-40 mg) leállítja saját működését. És itt kezdődik a baj. Sőt, ha jelentősen túladagolják a bevitt cortisol mennyiségét, ahelyett, hogy ellátná immunerősítő és esszenciális életfunkciókat biztosító működését, elnyomja, védtelenné teszi az immunrendszert, végletes esetekben le is állíthatja azt. Mindez tehát „finomhangolás” kérdése.
Annak ellenére, hogy a cortisol nagyon dinamikus hormon, aminek a szintje akár percről-percre változik a környezet stresszhatásaitól függően, mégis a vérből érdemes mérni az ACTH szintet Cortrosyn stimuláció mellett.
Az autoimmun betegségek (pl. rheumatoid arthris) kialakulása során észrevették, hogy nincs megfelelő válaszreakció a hypothalamus-pituitária-mellékvese (HPA) tengelyen, és alacsony a cortisol szint. Ami még döbbenetesebb, a terméketlenség és a petefészek működésének rendellenessége is visszavezethető cortisolhiányra!
Hosszas klinikai vizsgálatok, és több ezer páciens kezelése során kialakult tapasztalat szerint, a mellékvese elégtelenség és kongenitális hyperplázia a következő betegségeket okozhatja: terméketlenség, rheumatoid arthris, allergiák, asztma, autoimmun hyperthyroidismus (golyva), krónikus pajzsmirigy gyulladás, diabétesz, hypoglikémia, hirtuizmus (szőrösödés), akné, krónikus cisztás emlőgyulladás, krónikus fáradtság szindróma. Ezek fiziológiás cortisol (bioazonos hydrocortisone) dózisokkal maximum 35-40 mg/nap, sikeresen gyógyíthatók voltak mellékhatások nélkül!
Ejtsünk egy pár szót az igazi bűnösökről, melyeket cortisolként promotálnak, de valójában cortisolból torzított gyógyszermolekulák, súlyos mellékhatásokkal. A betegekben nem tudatosul, hogy ezek mesterséges, nem szervezetbarát vegyületek, nem a saját védő hormonunk, a mellékhatásokon tehát nem lehet csodálkozni. A világszerte sokféle fantázianéven forgalmazott cortisol-utánzatok neve megtalálható a hivatkozott szakirodalomban, cikkemben jogi megfontolások miatt nem szerepelhet.
De mi lenne a kívánatos adagolás, amivel fantasztikus gyógyulásokat lehet elérni mellékhatások nélkül?
Az enyhe mellékvese kimerülés, és a mellékvese-regenerálás támogatására kidolgozott fiziológiás dózis napi 20 mg bio-azonos cortisol, 4 egyenlő részre osztva, 5 milligrammonként adagolva: 8, 13, 17 órakor és közvetlenül lefekvés előtt, de soha nem éhgyomorra – enni kell előtte 2-3 falatot, mert növelheti a gyomorsav képződését.
Mai társadalmunkra jellemzően sok a gyulladás, a hát-, fej- és ízületi fájdalom, valamint a krónikus fáradtság, ami óriási piacot teremt a fájdalomcsillapítókat gyártók számára (minden 2. tévéreklám erről szól). Mennyivel egyszerűbb lenne egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő, nem tünet elnyomó, hanem valós okot kiküszöbölő hormonunk, a bio-azonos Cortisol alkalmazása a megfelelő dózisban! (Folytatjuk)
Tihor-Herczeg Kyra
American Academy of Antiaging Medicine tagja
Források:
William McK. Jefferies: „Safe Uses of Cortisol” (3. edition).
Thomas L. Good RA: The effect of cortisone on the Schwartzman reaction. J Exp Med 95: 409-428. 1952.
Kass EH, Finland M: Adrenocortical hormones in infection and immunity. Ann Rev Microbiol 7: 361-388, 1953.
Nowak MA. McMichael AJ: How HIV defeats the immune system. Scientific American, August, 1995. p. 58-65.
Marks JWL: Interferon: (I) On the threshold of clinical application. Science 204: 1185-1186. 1979.
Fearon DT, Austin KF: The alternative pathway of complement – A system for host resistance to microbial infection. N Engl J Med 303: 259-263, 1980.
Harris E, Jr: Editorial: Excitement – and confusion – about HLA and rheumatoid arthritis. Ann Intern Med 123: 232-233, 1995.
Hill SR Jr, Reiss RS, Forsham PH. Thorn GW: The effect of adrenocorticotropin and cortisone on thyroid function: Thyroid-adrenocortical interrelationships. J Clin Endocrinol 10: 1375-1400, 1950.
