Keresés
Close this search box.

Mindenki felelős a saját egészségéért!

//

Onkológusként olyanokat kezelek, akiknél már megállapították a rákot. Sokan összeomlanak, amikor közlik velük a diagnózist, úgy érzik, a halálos ítéletet mondták ki felettük. Sajnos gyakran elfelejtjük, hogy nem „mi is”, hanem konkrétan mi saját magunk vagyunk a felelősek egészségünkért és betegségünkért!

Mindenki felelős a saját egészségéért!

Az elmúlt évtizedekben alakult ki az a gyakorlat, hogy ha valami bajunk van, elmegyünk az orvoshoz, vagy befekszünk a kórházba, ott „megolajozzák, kicserélik, rendbe rakják a hibás alkatrészeket”, s mehetünk újra a dolgunkra. Az emberek felelősségvállalása saját egészségükért valahová a szőnyeg alá került.

A jó onkológus feladata, hogy az igazságot nem elhallgatva, nem keltve csalóka reményeket, a rendelkezésére álló eszközökkel és módszerekkel segítse páciensét a gyógyulás útján.

Óriási lehetőségek vannak az onkológiában az elsődleges, de még a másodlagos megelőzés szempontjából is.

Az elsődleges, hogy olyan legyen az életvitelünk, aminek eleve rákellenes vagy rákmegelőző hatása van.

A másodlagos megelőzés végtelenül egyszerű: gyakorlatilag a szűrővizsgálatokról van szó. Nem minden daganat szűrhető, viszont amelyek azok, ott a szűrés olyan stádiumban fogja el a bajt, amikor kigyógyulási eséllyel kezelhető a beteg.

Bár sok a dohányos, nem lehet egy kalap alá venni valamennyit. Érdekes például, hogy már az 1960-70-es években végzett vizsgálatok is kimutatták: azon országokban, ahol több mint 10 gramm fehér cukrot adnak „aromásítás” végett egy kiló dohányhoz, ott gyakoribb a tüdőrák. Vannak ugyanakkor olyan kultúrák, ahol sok száz éves hagyományai vannak a dohányzásnak, pipázásnak – például az indiánoknál –, mégsem gyakori a tüdőrák. Az, hogy mi becsomagoljuk a dohányt papírba, s plusz égéstermékeket adunk a leslukkolt füsthöz, aromásítjuk cukorral, aminek karamellizációja során olyan égéstermékek keletkeznek, az előzőekkel együtt már nagy kárt okoznak.

Ez persze, csak az érem egyik oldala. A másik a befogadó: ott vannak az egyéni különbségek. A japán Michio Kushi, a modern makrobiotika atyja, több könyvet írt arról, hogyan kell étkeznünk, hogy megelőzzük a daganatos betegségeket, de arról is, hogyan étkezzünk, ha már betegek vagyunk, s gyógyulni szeretnénk.

Egy érdekes adat: míg a férfiaknál stagnál a tüdőrák éves előfordulása – de még mindig vezető pozíciója van –, a nőknél rohamosan növekszik. Ennek egyik oka a light-os cigaretták divatja, amelyeket a hölgyek mélyebben slukkolnak.

Nem lehet azonban a daganatos betegségeket csupán külső okokra visszavezetni! Rendkívül fontos belső tényező a gondolat és az érzés. Még, ha tudatosítjuk is, nem könnyű kivédeni. Mindenkori állapotunkat illetően, saját felelősségünk súlya egészen biztosan nehéz, ám felszabadító!

Dr. Csóka Tibor
klinikai onkológus szakorvos

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!