Anti-aging és a joly joker jód

//

A belső elválasztású mirigyek az életműködéseket szabályozó hormonjainkat közvetlenül a sejtközi térbe, és ezáltal a véráramba juttatják. A hormonok – mint hírvivő vegyületek – így a mirigytől távoli szerveken fejthetik ki hatásukat. A belső elválasztású mirigyek összessége képezi az endokrin vagy hormonális rendszert. Hormonok, mint hírvivő vegyületek nélkül percek alatt meghalnánk!

Anti-aging és a joly joker jód

A Senescencia, azaz öregkori leépülés – az alulműködő endokrin rendszerteória szerint – a hormonmennyiségek megcsappanásának, ciklikusságuk felborulásának és a receptorok érzéketlenségének a rovására írható. Tehát az idő múlásával egyre kevesebb hormont termel a szervezetünk, így megfelelő információk hiányában a sejtek és a szervek nem tudnak már helyesen működni, leépülünk, megbetegszünk.

Az 1900–1960 évek között majdnem minden endokrinológus tisztában volt a jód megkérdőjelezhetetlen terápiás hatásával a legkülönfélébb betegségek esetében. Manapság az orvosi oktatásban gyakran idejétmúlt, megkérdőjelezhető információk is szerepelnek. Szakmai körökben a „jód fóbia” már nemzetközi méreteket öltött, emiatt e nagy hatékonyságú „fegyver” mellőzésre került a gyógyítás terén, holott kevés olyan szer van, ami ilyen széles körben alkalmazható lenne a legkülönfélébb betegségek esetében.

Az endokrinológiának 70 évre visszamenő gyakorlati tapasztalata van a jóddal a gyógyítás terén. Eleinte nem voltak digitális archívumok, minden ezzel kapcsolatos információ, csak könyvek, nyomtatott anyagok formájában létezett a tudományos, szakmai könyvtárakban. Ezek nagyrészt már hozzáférhetetlenek, az orvosi tananyag pedig módosításra került, ellentétes információkkal, legalábbis, ami a jódot illeti.

Dr. Guy E. Abraham, aki a világ legnagyobb szaktekintélyének számít a jód gyakorlati, klinikai alkalmazásának terén, 40 év tapasztalattal, és 4000, nagydózisú jóddal kúrált páciens kapcsán szerzett szakmai tapasztalatai alapján, egy forradalmi könyvet írt „A jód Project” címmel. Könyvében részletesen tárgyalja azt a visszás helyzetet, ami manapság zajlik a jód negatív szakmai megítélése terén. Részletezi, hányféle betegséget lehet vele gyógyítani, ami nem a tünetek elnyomását jelenti, a manapság alkalmazott – komoly mellékhatásokkal járó – számtalan gyógyszerhez hasonlóan. Véleménye szerint, szakmailag nem magyarázható és alátámasztható a jód érthetetlen mellőzése a gyógyításban.

Dr. Abraham szerint ezen esetekben nélkülözhetetlen volt a szervezetnek jóddal való feltöltése, folyamatosan növekvő dózissal, ami egyeseknél elérte az 50 mg napi adagot is.

Ezt követően – több hét alatt – visszaállította a jód adagolását egy folyamatosan fenntartható átlag dózisra, ami mindenkinél egyedi, és a vértesztek alapján könnyedén megállapítható.

25 évvel ezelőtt a jódot még annyira fontosnak tartotta a tudomány, hogy rutinszerűen hozzá adagolták a kenyérhez, mint életfontosságú adalékanyagot. Aztán a későbbiekben a jód helyét szép lassan átvette a bróm, amely tény már csak azért sem érthető, mert a biokémikusok tudják, hogy a bróm pajzsmirigy toxinként (méregként) működik.

Ennek fényében, igen furcsa egybeesés, hogy az utóbbi 25 évben megsokszorozódott a pajzsmirigy betegek száma. A kóros elhízás, a mell-, illetve a petefészekrák világjárvány szerűen terjed, mivel az anyagcseréért felelős pajzsmirigyet szisztematikusan károsítják az élelmiszerek adalékanyagai.

A manapság pajzsmirigy betegségek esetén felírt szintetikus pajzsmirigy hormon hatását tekintve, ha fluoreszkáló szkenner technológiával megvizsgálnák a betegek pajzsmirigyét a szintetikus gyógyszerterápia közben, nyomon követhetnék a pajzsmirigyszövet nagymértékű és visszafordíthatatlan károsodását, hiszen ezek a gyógyszerek pont a jódot űzik ki a pajzsmirigyből!

Mint tudjuk, tankönyvi tétel, hogy az aktív pajzsmirigy hormon a T3 (trijód-tironin) három jód atomból áll. Az inaktív pajzsmirigy hormon, ami csak készenléti pufferként van jelen a szervezetben T4 (tetrajód-tironin), 4 jódatomból áll. A szervezet a T4-ből T3-at egy jódatom lehasításával gyárt. Tehát jód nélkül nincs pajzsmirigyműködés! Sajnos azok az endokrinológusok, akik nem képzik magukat tovább anti-aging irányba is, gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a tényt.

A pajzsmirigy betegségeket – alul- és túlműködést, golyva és golyva nélkülit állapotot egyaránt – bio-azonos, megfelelő arányú (20%T3 : 80%T4) disznó pajzsmirigy kivonattal célszerű kezelni, és érdemes mellette szedni a jódot is! Ez segíti a jód tényleges beépülését, illetve a hormon megfelelő hatékonyságát. Fontos lenne, hogy e javallatot ne csak a páciensek, de az orvosok is megismerjék, megértsék!

Lássuk, fenti terápiát követve, mit mutat a fluoreszkáló szkenner vizsgálat eredménye:

Dr. Abraham megítélése szerint, a részleges és teljes pajzsmirigy műtéten átesett betegek esetében is nagyon hasznos a jódpótlás, hiszen mint mondottuk, testünk minden sejtjének a normál működéséhez nélkülözhetetlen a jód.

A projektben résztvevő orvosok tapasztalata szerint, azon cukorbetegek, akiknél megtörtént a „jódfeltöltés”, elhagyhatták az inzulin napi adagolását, és normalizálni tudták a magas vérnyomást is.

Mindenkinek saját felelőssége, hogy utána nézzen az információknak, megtanulja, hogyan működik saját szervezete. A tudás szabaddá tesz, amikor már feleslegessé válik a vakhit és a kiszolgáltatott állapot. Sok sikert kívánok az egészséghez vezető úton, hiszen a szépség és a fiatalos külső is elsősorban belülről fakad!

Bibliográfia:
1/ “Iodine in medicine and pharmacy since its discovery – 1877-1961” Proc R Soc Med, 1961:54:831-836.
2/ “Iodine therapy” Health Alert, Vol. 21, No. 3.
3/ “The Iodine Project” Dr. Guy E. Abraham
4/ “The 45 day health turnaround, Alternative & traditional cures Vol. I. II.

Tihor-Herczeg Kyra
American Academy of Antiaging Medicine tagja

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!