Napfény kontra melanóma?
Amikor az ember elindult Afrikából észak felé, bőrszínének igen gyorsan ki kellett világosodnia, hogy az északi területek csökkent intenzitású UV-sugárzásából is elég D-vitamint tudjon szintetizálni. Tekintve, hogy a négereknél a melanóma kockázat igen kicsi, arra kell gondoljunk, hogy a „kifehéredés” során a bőr szerkezetében történt valami változás, ami hajlamossá teszi a világos bőrűeket a melanómára.
A bőr melanocita sejtjei az UV-sugárzás hatására melanint, azaz festéket állítanak elő, hogy védjék a bőrt a károsodástól. A napozás hatására szintetizálódó melanin két összetevőből áll: a világosabb (sárgás vagy vöröses) feomelaninból és sötétbarna vagy feketés eumelaninból. E kettő aránya dönti el az ember bőrszínét, s azt is, mennyire képes valaki lebarnulni.
A barnulási képesség szorosan összefügg a bőrrákkal szembeni védelemmel. Minél sötétebb bőrű valaki, annál kisebb a kockázata a bőrrákra. A bőrrák a fehérbőrű, napérzékeny embereknél a leggyakoribb.
A melanómával hasonló a helyzet. Az afrikai négereknek a melanóma kockázata is igen alacsony, de érdekes módon, ha mégis kialakul náluk melanóma, az a kivilágosodott bőrfelületeken, nevezetesen a talpukon, tenyerükön, körmük alatt keletkezik. Itt kevés az eumelanin és sok a feomelanin. Vagyis a bőrszerkezet itt olyan lehet, mint a fehér, érzékeny bőrűeké.
A különféle bőrrákok és a melanóma sok tekintetben egészen másként viselkedik. Például, a bőrrákok mindig azokon a területeken alakulnak ki, ahol a legtöbbet éri a nap a testet. A melanómák 80%-a viszont olyan területen – a törzsön és a lábon – alakul ki, ahol keveset éri napsütés a bőrt.
Még különösebb, hogy a melanómával szemben nem egyszerűen a barna bőr „barnasága” véd, ugyanis az albínó négereknek a bőrrák kockázata ugyan nagy, de a melanóma kockázatuk jelentéktelen. A melanin hiánya tehát csak a nem melanóma jellegű bőrrák kockázatát növeli meg, a melanómáét nem. Ez azt sugallja, hogy a bőr szerkezetében van valami alapvető különbség a néger és kaukázusi rassz között.
A vizsgálatok szerint, amikor a bőrt UV sugárzás éri, akkor a bekövetkező DNS károsodás indítja be a melanin szintézist, azaz az eumelanin és a feomelanin termelődését. Ami a bőrszínt és a bőrrák kockázatot illeti, érdekes, hogy az eumelanin növeli a fényvédelmet, a feomelanin viszont fokozza a fényérzékenységet. Mivel az 1-es és 2-es bőrtípusban kevés az eumelanin, de sok a feomelanin, ezek az emberek nem tudnak jól lebarnulni, a napozástól csak bőrpír alakul ki náluk. Mivel a barnulást a DNS károsodás indítja be, ezért a barnulás képességét a DNS károsodás elhárításának a képességével azonosítják. Egyszerűbben fogalmazva: a fehér, érzékeny bőrűekben jóval gyengébb hatékonyságú a bőrben a genetikai károsodások korrigálása.
A törzsön és lábon található melanómákról más kutatások már kiderítették, hogy más típusba tartoznak, mint a fejen és nyakon UV hatására kialakuló melanómák. Előbbiek esetében a spontán, vagy endogén okból bekövetkező genetikai mutációnak van döntő szerepe, melyet a világos bőr kevésbé képes kijavítani, így más rákkeltő tényezőkkel együtt (pl. D-vitaminhiány, vagy a növekedési faktorok magas szintje) beindítja a rákos elfajulást.
A fehér ember fokozott melanóma kockázata úgy tűnik tehát, hogy evolúciós történetéből érthető meg. Ha a melanómát az életmód tényezők által aktivált genetikai mutációk okozzák, a melanóma megelőzésének igazán hatékony módja eme tényezők kiküszöbölése. Ide tartozik például, a túlsúly felszámolása, az alkoholfogyasztás mérséklése, a D-vitaminhiány megszüntetése, melyre most nyáron kitűnő lehetőséget nyújt a rendszeres, ám mértékletes, DNS károsodást nem okozó, azaz leégés nélküli napozás. (A teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.)
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
