Csinálj úgy, mintha élnél!
Igen pesszimistán hangzik a dalszöveg, hogy „…szépen, lassan mindenünk leépül…”. Itt most nem a születésünkkel eleve magunkkal hozott elmúlásprogramot szeretném elemezni. Épp ellenkezőleg, az életről, az életben maradásról, a fizikai és mentális épségről, egészségről lesz szó.
Gondoljuk csak végig, mi történik izomzatunkkal, illetve ízületeinkkel, ha nem használjuk őket! A csontépítő folyamatoknak is – ősidők óta – a legfőbb impulzusa a gravitáció ellenében végzett mozgás: a sok vándorlás, futás, menekülés (kocogás, nordic walking), a gyümölcsért minél magasabbra felugrás, mászás magas fára, sziklára, hegyre (lift nélkül a lépcsőn) fel és le, a nehéz zsákmány (autó helyett gyalog a bevásárlószatyor, konditeremben a súlyzó) cipelése, emelgetése. Erre itt a csontritkulás! Bezzeg a természeti népek…
Érdemes-e közben végiggondolnunk, vajon mi történik tüdőnkkel, ha időnként (a városból a természetbe kiszabadulva) tiszta levegőhöz jut? Mi zajlik a keringési rendszerben – a szívben és az erekben –, ha az emberi test rendeltetésszerű mozgásához hasonlító tevékenységet (aktív, sokirányú, intenzív testmozgás, munka, sport) végzünk? Vajon hogyan működik e közben az emésztőrendszer? Kapnak-e a mozgástól annyi impulzust a belek, hogy abbahagyják a renyhe működést? Mi történik ennek hatására a szervezetünkben felhalmozódott méreganyagokkal? Rontja vagy javítja a méregtelenítést, ha mozgás közben netán meg is izzadunk? Izzadás, napfény, hideg-meleg váltakozása a szabadban! Micsoda immunrendszeri, bőr- és értorna! Bezzeg a természeti népek… Nekik aztán könnyű (volt)!
Tévedés! Nekik mindig is a MUSZÁJ parancsolt! Nekik az erős, egészséges, rugalmas test, a folytonos mozgás és alkalmazkodás az életben maradás legfőbb feltétele volt. Mi a helyzet nálunk?
Ugyanez! Csak nem vesszük észre! A modern, kényelmes életforma elfedi a szemünk elől e tanulságot, s csak a „legvégére” hagyja ennek belátását.
Elkényelmesedtünk. Sok olyat kapunk készen (pl. világítás, víz, fűtés), melyért régen – fizikai értelemben – nagyon meg kellett dolgozni. A létfenntartás érdekében ma MÁS a muszáj, olyan, ami sokszor monoton, nem szolgálja az egészséges testet és lelket. Így ma a „muszáj” helyébe az egészségtudatosság és az értelmes önfegyelem léphet.
A nem rendeltetésszerűen használt test „leépülése” mellett korunk egyre nagyobb méreteket öltő járványa a szellemi hanyatlás, a demencia.
Egyre több modern ember már szinte csak „agyban él” – már amennyiben ezt ÉLET-nek lehet nevezni. A fizikai tevékenységet növekvő arányban szorítja ki a szellemi munka, majd az azt követő mentális kikapcsolódás (tv, internet, olvasás), melyhez mozdulni sem kell. Bár a folytonos agymunka jelentősen javítja a mentális képességeket, a másik oldalon – a szellemi frissesség megőrzéséhez szükséges sokoldalú, változatos idegrendszeri, érzelmi és testi szintű impulzusok, benyomások (pl. érintés) szintjén – alig van ellentételezve. Így az elmagányosodó, ingerszegény környezetben élő – amúgy magasan képzett – idős embereknek is csak annyi marad, hogy szellemi hanyatlásuk magasabb szintről indul. Ezen a passzív tévénézés igen keveset segít. Érdemes elgondolkodnunk: milyen értelmes, változatos és hasznos – még általuk elvégezhető – feladatokkal, programokkal tudjuk idős hozzátartozóinkat ellátni.
Törzsi körülmények között az idősek családjuk, kicsik-nagyok körében – erejükhöz mérten – mindvégig aktívan részt vettek a napi tevékenységekben, közben beszélgettek, s gyakoribb volt az érintés, a testi kontaktus is. A változatos ingerek mellett igen ritka volt a szellemi leépülés. Erre ismét mondhatnánk, hogy bezzeg a természeti népek…
Ehelyett inkább itt és most, önmagunk és családtagjaink egyre jobb fizikai és mentális állapota érdekében – kényelmességet félretéve – tegyük meg a tőlünk telhetőt, sőt annál egy kicsit többet!
a Paramedica
