A másik csodafegyver
A szelén szedését minden betegem számára javasolni szoktam. Pótlása elsősorban hormonális problémák – pajzsmirigy rendellenességek, női és férfi meddőség – kapcsán merül fel, ám egyéb betegségek kiegészítő terápiájában és prevenciójában is hasznos eszköznek tartom. A szelénpótlás ugyanis, segíthet megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket, antioxidánsként pedig a bőrön jelentkező gyulladásos betegségek, a stroke, az asztma, a diabétesz, vagy akár a daganatos elváltozások kockázatát is csökkentheti.
Számos kedvező tulajdonsága mellett, a téli időszakban leginkább antivirális hatását élvezhetjük. 2005-ös felmérések alapján, az influenzajárvány Európa azon országaiban volt különösen nagymértékű, ahol alacsony szelénszint jellemző. A talaj szeléntartalma hazánkban is alacsonynak mondható. A szelénben legszegényebb skandináv országokban különböző módszerekkel elérték, hogy az ott termesztett növényekben, és az arra épülő táplálékláncban a szelénhiányt kiküszöböljék.
Szelén a legnagyobb mennyiségben a tenger gyümölcseiben (rák, kagylók, tonhal), állati belsőségekben, szárnyasok húsában és a vörös húsokban található. Jó forrásai még a tejtermékek – elsősorban a vaj –, a citrusfélék, az avokádó, hagyma, paradicsom, sörélesztő és a teljes kiőrlésű gabonafélék. A brokkoli szintén több szelént tartalmaz. Mivel fentiekből nem tudunk naponta akkora mennyiséget enni, ami fedezné a szükségletet, pótlólagos bevitele javasolt.
Átlagosan napi 150-200 ug szeléntől már kedvező hatás várható, de rossz állapotban lévő betegeknek ennél nagyobb dózisra van szükségük. A napi szükségletet érdemes személyre szabottan beállítani.
Prof. Dr. Balázs Csaba
endokrinológus, immunológus főorvos
endokrinkozpont.hu
