A vizsgálatok kezdetekor a résztvevők életkora 20 és 93 év között volt. Azóta a rendszeres mérések és a sokféle szempont alapján nyert adatokból a kutatók 750 tanulmányt készítettek. A legújabb tudományos közlemény a szívbetegségek megelőzésével foglalkozó nemzetközi kongresszuson, Írországban hangzott el.
Peter Schnohr professzor és munkatársai azt elemezték, hogy a teljes csoportból rendszeresen kocogó ezernél több férfi és 762 nő egészségi állapota, várható életkora miben különbözik azokétól, akik nem kocogtak. Mivel az 1970-es években néhány középkorú ember kocogás közben, vagy közvetlenül utána meghalt, többen fölvetették, hogy az idősebbek számára esetleg még az ilyen, kisebb fizikai terhelés is veszélyt jelenthet.
A gondosan dokumentált vizsgálat épp az ellenkezőjét bizonyította. Figyelembe véve az életkort és az egyéb, esetleg szerepet játszó tényezőket, férfiaknál a rendszeres kocogás 6,2 évvel, nőknél 5,6 esztendővel növelte meg a várható élettartamot.
Számítások szerint az optimális terhelés: heti 1-2,5 óra kocogás, 2-3 alkalomra szétosztva.
A helyes kocogás a kutatók szerint nem futás és nem is andalgó séta. A húszezernyi, éveken keresztül ismételten kérdezett és vizsgált résztvevő válaszaiból az is kiderült, hogy a kocogás kifejezett öröm, kellemes időtöltés!
Ahhoz, hogy valóban élvezni tudjuk a sport, a testmozgás örömét és áldásos hatását, fontos szempont, hogy igyekezzünk megszabadulni az esetleges súlyfeleslegtől. A túlsúly ugyanis nemcsak nehezíti a testmozgást, gyorsabb kifáradáshoz vezet, hanem fokozottabb terhelést ró egyrészt a szívre, a keringési rendszerre, másrészt az érintett ízületekre is. Ismert ugyanakkor, hogy önmagában a testmozgás nem elegendő a súlyfelesleg megszűntetésére, ehhez a sport mellé hosszú távon változtatnunk kell az elhízáshoz vezető étkezési szokásainkon is.
Ízületeink védelme, vagy azok további károsodásának megelőzése érdekében túlsúly esetén kocogás helyett választhatunk más, ízületkímélő sportágat is, mely lehet akár úszás, könnyebb gyaloglás, nordic walking, szobakerékpár, edzőteremben végezhető gyakorlatok, vagy akár jóga is. Futásra, intenzívebb kocogásra térd-, boka- vagy csípőízületi panaszok, vagy jelentősebb túlsúly esetén ne vállalkozzunk!
Sem a túlsúly, sem az ízületi panaszok nem adnak azonban „felmentést” az állapotunknak megfelelő rendszeres testmozgás alól, mely az állapotromlás fékezésén túl fenntarthatja az erőnlétet és a jókedvet is!
Forrás: ParaMedica Magazin
