Talán sokkal jobb az örök nyár birodalmában élőknek: sosem fáznak, kedélyükre inkább a ragyogó nap, mint a szürke ború hat. Ők az állandóságból kapnak inkább leckét, míg nekünk a mérsékelt égövi négy évszak körforgásában, a folytonos változáshoz való alkalmazkodást van módunk gyakorolni.
Mindkettőben van egyfajta bizonyosság: nekik az, hogy másnap is meleg lesz; mi pedig biztosan számíthatunk rá, hogy a hideg tél után – konkrétan és átvitt értelemben is – előbb-utóbb ránk köszönt a tavasz. A változásokban is tetten érhetjük azonban az állandóságot, ha egyre távolabbi nézőpontból, a Nagy Egészet szemléljük. A periodikusság nemcsak kicsiben, a napok és évszakok szintjén, de ennél nagyobb léptékben is igaz. Biztosan számíthatunk tehát a körforgás újra és újra, de más minőségben ismétlődő elemeire, történeteire, de erről a keleti emberek nálunk sokkal többet tudnak.
Megkönnyíti életünket, ha a tenger hullámaira emlékezve, el tudjuk fogadni az egyszer fenn, egyszer lenn törvényszerűségét, ami segíti a nehézségek megértését, és megtanít igazán értékelni a pillanatot, mindent, ami szép és jó. Az egészséges értékrendhez fontos, hogy legyen összehasonlítási alapunk: mi mihez képest jó. A folytonos „csúcsélményektől” is fanyalogni kezdünk egy idő után, unalmassá válik a „mindig fenn” érzése, ráadásul szegényebbek leszünk, ha nem tapasztaljuk meg, milyen is Lenn.
A borús tél után ez a virágba borult, csodás tavasz olyan, mint egy jutalom „kockacukor” – megérdemeljük, vegyük ki hát a részünket belőle minél teljesebben, amíg itt van, hiszen ez is múlandó – aztán sokat kell rá várnunk, hogy visszatérjen (bár tudjuk, hogy újra jön tavasz). Éljünk meg tehát minden pillanatot: gyönyörködjünk, napozzunk, kiránduljunk, sportoljunk, szeressünk, örüljünk, fiatalodjunk, állítsuk helyre testsúlyunkat és egészségünket, s közben ne feledkezzünk meg a „tavasz küldötteiről” az életük tavaszát élő kisgyermekekről, töltsünk velük minél több, értékes, örömteli időt.
Csodás tavaszt kívánok minden Kedves Olvasónknak!
a Paramedica
