Bár élettani folyamatnak tekinthető az ízületi porcok kopása, az ízületi folyadék mennyiségének csökkenése, de rendszeresen végzett gyakorlatokkal és megfelelő táplálkozással elérhető, hogy ízületeink – a múló évek ellenére is – megőrizzék hajlékonyságukat, rugalmasságukat, hogy mozgástartományunk ne szűküljön be, s ne váljunk mozgáskorlátozottá, azaz „ne rozsdásodjunk be”.
Az egészségben töltött, aktív életszakasz tehát meghosszabbítható, az egyén képes bizonyos keretek között megőrizni szellemi és fizikai egészségét. A mozgás egyébként is rengeteg betegség ellenszere, melyet nem annyira a rehabilitációban, mint inkább a prevenció során érdemes hasznosítani. Cukorbetegség, hátfájás, asztma, csontritkulás, depresszió – csak néhány azon betegségek közül, melyeket mozgásterápiával megelőzhetünk és karbantarthatunk. Soha nem késő tehát elkezdeni!
A gondok már az iskolapadban hosszú órákat mozdulatlanul töltő általános iskolás korosztálynál kezdődnek. Ha nem ellensúlyozzák ezt intenzív sporttal, akkor a serdülőkorban még rosszabb lesz a helyzet. Pedig bizonyított tény, hogy a sportoló gyerekek időskorukban nagyobb intelligenciahányadossal rendelkeznek, a mozgás ugyanis serkenti az idegsejtek képződését.
A 30-40 éves korosztály számára is fontos lenne a testmozgás. Ők még abban a tudatban hajszolják a pénzt, halmozzák a stresszt és a konfliktusokat, hogy örök életűek, hogy semmi baj nem érheti őket.
A mozgás a csontokkal is csodát tesz. Az izom-összehúzódás ingerként hat a csontokra, javítja azok vérellátását, biztosítja a csontépítéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagok, például a kalcium beépülését.
A kisebb súlyzóval, vagy kisebb ellenállással szemben (gravitáció, gumiszalag) végzett gyakorlatok intenzívebben erősítik az izmokat és a csontokat. A gravitációval szemben végzett, ún. aerob mozgások (séta, tánc) sokkal inkább serkentik a csontépítő folyamatokat. A mozgás hiánya viszont mindig csonttömegvesztéssel jár, ami mérhető is. Az izmok is leépülnek, elsorvadnak.
Az ízületi kopás leggyakrabban a csípő- és térdízületet érinti. A mozgásterápia célja ilyenkor a védő izomfunkció fenntartása, ugyanis minél fejlettebb az izomzatunk, annál védettebb a gerinc és minden más ízület. Olyan speciális tréningmódszerek is elterjedtek, mint a feldenkrais vagy a pilates, az indiai jóga. A kínai taj-csi szintén harmonikus, ízületkímélő mozgássorokon alapul.
A fizikai aktivitás alapszabályai:
Vannak bizonyos gyakorlatok, melyeket érdemes kerülni, mert több a káruk, mint a hasznunk. Nem szabad például hanyatt fekvésben a két lábat nyújtva egyszerre emelgetni, vagy teljes felüléseket végezni, mert ez komoly nyíróerő a lumbális csigolyák porckorongjaira.
A célzott, egészséges táplálkozás és a stressz csökkentése mellett, egészségünk hosszú távú megőrzésének alapfeltétele, hogy beépítsük mindennapjainkba a testmozgást is.
Varga Terézia
gyógytornász (Hévíz)
