Mit választana, ha megkérdeznék, hogy a múltat, vagy a jövőt szeretné-e tudni? Azt, hogy hogyan volt, vagy azt, hogy hogyan lesz?
Tapasztalati alapon, az emberek 99%-a e kérdésre a jövő ismeretét választaná. Erre „szakosodtak” az évszázadok, talán évezredek óta működő jósok. Pedig az igazi jós nemcsak a jövőt látja, hanem a múltat is. Azt a régmúltat is, mely nem szerepel a tankönyvekben és azokat a személyes múltakat, melyekről nem szólnak a krónikák.
De mit is kezdenénk a múlttal? Teljesen mindegy, túl vagyunk rajta, az már elmúlt!
A múltból azonban nagyon fontos dolgokat lehet megtanulni, összefüggéseket megérteni, melyek segítenek helyesen értékelni a jelent, világosabbá tenni helyünket, céljainkat, motivációinkat.
De mihez is kell nekünk a jövő ismerete? Ha nem a jövő heti lottó számokhoz, akkor az előttünk álló veszély vagy szerencse előrelátásához? Ha a jövő héten elütne egy autó, akkor többé nem megyünk az utcára? Ha nagy siker, szerencse vagy gazdagság vár ránk, akkor holnap már be sem megyünk a megunt munkahelyünkre?
Vajon miért annyira kanyargós mindannyiunk életútja?
Képzeljünk el egy hosszú, de nyílegyenes utat. Ezen születésünk után, gyermekként, kamaszként, felnőttként, végig látnánk a halálunk óráját és körülményeit. Milyen életünk lenne? Tudnánk-e felhőtlenül örülni, boldognak lenni, a szépre és jóra vágyni, várakozni, apró vagy nagyobb dolgokért, ügyekért lelkesedni, kreatívan múlandót vagy maradandót alkotni, jövőt építeni? Alig várnánk, hogy ovisból iskolásak legyünk? Hogy végre megkapjuk a záró bizonyítványunkat és munkába állhassunk? Hogy pályakezdőből tapasztalt, „senior” munkaerővé válhassunk? Hogy gyerekeink felnőjenek? Hogy sokat dolgozva, minél több pénzt keressünk, s közben rohanással teljenek napjaink, éveink?
Rohanunk tovább, előre – de hová is? Példánknál maradva, pontosan látnánk, hogy hová. A „kijárat” felé.
Örüljünk nagyon a kanyargós útnak!
A jó, a semleges és a rossz történéseknek, helyzeteknek és élményeknek is! Ezek mind velünk történnek! A mi életünk részei. Gazdagabbak leszünk általuk tudással, tapasztalattal, bölcsességgel. Nincs olyan út, ami csak balra, vagy csak jobbra kanyarog, mert akkor – a körhöz hasonlóan – hamar visszatérne önmagába. Ennél azért legtöbbünk Sorskönyvében több szerepel. Ráadásul, ne feledjük, a kanyarok néha örülni is engednek! Vigyázzunk azonban, legyünk mértéktartóak, nehogy kisodródjunk bármelyik irányba!
Egy szép, hosszú, kanyargós út madártávlatból szemet gyönyörködtető. Bízzunk benne, hogy ha egyszer majd – hasonló távolságból – végigtekintjük életünk útját, több lesz benne a gyönyörködtető, mint a homályba vesző részlet.
Bárhogyan is lesz, tegyük, amiért jöttünk, éljünk, ahogyan tudunk, hozzuk ki életünkből mindazt, ami számunkra megadatott, ami lehetséges.
E lehetőségek körét a magazinunk cikkeiben rejlő tudáshalmazzal és hasznos információval szeretnénk a magunk részéről továbbra is bővíteni. Hosszú és kanyargós utat kívánunk a Kedves Olvasónak!
a Paramedica
