A glükózamin-szulfát hatásossága a krónikus ízületi gyulladás kezelésében
A térdízületi osteoarthritis első vonalbeli kezelésére az európai szakmai ajánlás a tüneteket befolyásoló, lassú hatású gyógyszerek (SYSADOA) – többek között glükózamin-szulfát (GS) és kondroitin-szulfát (CS) – alkalmazását javasolja. A glükózamin például vényköteles, szabadalmazott, kristályos glükózamin-szulfát (pCGS) hatóanyagú készítményként, vény nélkül kapható GS készítményekként, és többnyire glükózamin-hidrokloridot (GH) tartalmazó étrend-kiegészítők formájában is hozzáférhető. Ezek közül csak a nagymértékben biohasznosuló, vényköteles, pCGS napi 1500 mg-os dózisának alkalmazása vált ki dokumentált farmakológiai hatást. A GS tartalmú étrend-kiegészítők molekuláris összetétele és adagolási rendje ettől nagymértékben különbözik.
Hosszú távú klinikai tanulmányok és valós körülmények között végzett vizsgálatok szerint a pCGS késleltetheti az ízület szerkezeti elváltozásainak kialakulását. Ez a tünetek enyhítésén felül is előnyös lehet, ha a kezelést már a térdízületi OA korai szakaszában megkezdik. A valós körülmények között elvégzett vizsgálatok szerint, a pCGS alkalmazása mellett csökkenthető a kiegészítő fájdalomcsillapító és nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) gyógyszerek dózisszükségletét. Ráadásul a legalább 12 hónapos pCGS kezelés abbahagyása után minimum 5 éven át csökkenti az ízületpótló műtét szükségességét.
A glükózamin a porcmátrix és az ízületi nedv természetes összetevője, amely a szervezetbe kívülről beadva, jótékony hatást fejt ki a porcszövetre, enyhíti a gyulladásos tüneteket, visszaszorítja a porcpusztulást, ezáltal lassítja a betegség súlyosbodását.
Egy összesen 4963 OA betegen, elvégzett 25, randomizált-kontrollos vizsgálatot feldolgozó szemletanulmányban a pCGS felülmúlta a placebót – mind a fájdalom csillapítása, mind a funkcióképesség megóvása terén.
Három magas színvonalú, hosszú távú (6 hónapos – 3 éves), enyhe-mérsékelt fájdalomtól szenvedő betegeken elvégzett klinikai vizsgálat a pCGS fájdalomra kifejtett hatását is értékelte, s azt mérsékeltnek, de az OA fájdalmak rövid távú csillapítására mentő gyógyszerként ajánlott paracetamolnál hatékonyabbnak találta.
OA betegek sorsát valós körülmények között figyelemmel kísérve azt is bebizonyították, hogy a vényköteles pCGS készítménnyel végzett folyamatos kezelés eredményeként a beteg hosszú távon kevesebb más gyógyszert szed az OA kezelésére, és ritkábban szorul orvosi vizsgálatra, kezelésre.
A klinikai vizsgálatok fontos feladata kimutatni, hogy valamely gyógyszer képes-e – megfelelő tolerálhatóság mellett – klinikai szempontból lényeges hatásnagyságot elérni. A pCGS készítményeket térdízületi OA-ben szenvedő betegeken értékelő két, 3 év időtartamú, valós körülmények között elvégzett, hosszú távú követéses tanulmány során a legalább 12 hónapos pCGS-kezelés esetén szignifikánsan később vált szükségessé a teljes ízületpótló műtét. A kezelés befejezése után átlagosan 5 évvel, az egykori placebocsoport tagjainál kétszer annyi beteg szorult műtétre, mint a korábban pCGS-sel kezeltek között. A pCGS azon kevés gyógyszerek egyike, amelyeknek ezt a hatását ilyen hosszú követési idő után kimutatták.
Forrás: Gyógyszerész Továbbképzés, 2016. június, X. évfolyam,
Supplementum A – Dr. Forgács Sándor, sebész, érsebész szakorvos
