Múló idő, lassuló regenerálódás
Szervezetünk arra törekszik, hogy a sebet, sérülést minél gyorsabban bezárja, meggyógyítsa. Ehhez nedves környezetre van szükség, mely gyorsítja a sebgyógyulást, és csökkenti a fájdalmat a száraz környezethez képest, ahol a sejtek tipikusan dehidratáltak, és elhalnak. A sejtek elhalása erős varasodást okoz, ami akadályozza a seb gyógyulását. Az új sejtek nedves környezetben jobban növekednek, száraz közegben nehezebben keletkezik új bőrszövet. Sokan gondolják, hogy a varasodás az egészséges gyógyulás jele, pedig a száraz var éppen akadályozza a bőr gyógyulását, nem pedig segíti.
Az elhúzódó sebgyógyulás következtében növekszik a fertőzés veszélye. Ennek jele lehet a seb váladékozása, kivörösödése, megkeményedése, esetleg láz vagy hőemelkedés, mely esetben mindenképp forduljunk orvoshoz!
Negatívan hatnak a sebgyógyulásra az időskori krónikus betegségek, például a diabétesz, a polineuropátiák, az érszűkület vagy a vénás elégtelenség miatt fellépő vérellátási zavarok.
Az időskorban gyakori, nem megfelelő táplálékbevitel miatti fehérje- és vitaminhiány, a megváltozott hormonháztartás, az alacsony folyadékfogyasztás, a legyengült immunállapot, az érrendszeri vagy légzőszervi problémák mind hozzájárulnak a sebgyógyulás késleltetéséhez.
Talán meglepő, de a testalkat is hatást gyakorolhat a sebgyógyulásra. Túlsúllyal rendelkezőknél ugyanis megoszlik a vérellátás a sebgyógyulás és a zsírszövetek ellátása között. Ráadásul a túlsúlyosak általában protein hiányban szenvednek, ami lassítja a gyógyulást, mivel a sejtnövekedéshez a szervezetnek proteinre van szüksége.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vér normális cinkszintje is pozitívan hat a sebgyógyulásra. Ezért jótékony hatású ebben az időszakban a cinkpótlás, illetve a cinktartalmú sebkezelő készítmények használata.
Forrás: ParaMedica Magazin
