Amikor lélegzetet veszünk, oxigénmolekulák milliárdjait szippantjuk be a levegőből. Az oxigén szükséges a szervezetünkben zajló „égési” folyamatok létrejöttéhez, amelyek egyik legfontosabb helyszíne a sejtjeinkben lévő ún. mitokondriumokban van. Ezek a pici sejtszervecskék számunkra ATP-t állítanak elő, ami a sejtjeink számára olyan, mint az autónak a benzin. Miközben az ATP (és egyéb molekulák) gyártása történik, sajnos reaktív oxigéngyökök (szabad gyökök) keletkeznek. Sajnos ezek szinte bármilyen sejtalkotóval képesek reakcióba lépni – beleértve az örökítő anyagunkat is – és ennek során a DNS-ünk károsodhat. Ilyenkor a DNS javító enzimek lépnek működésbe, és a bázispárok kötési szabályai végett viszonylag hatékonyan képesek a hibás részt javítani. Ez az esemény testünkben naponta többmilliárdszor is megtörténhet, sőt meg is történik. Akkor is, ha csak a fotelben ücsörögve olvasgatunk.
A baj akkor kezdődik, amikor a reparáló enzimek nem képesek a hibát kijavítani, és a sejtünk „agya”, a DNS maradandóan károsodik. Ekkor a sejt a normál működésétől eltérően fog viselkedni, és rossz esetben osztódni kezd. Ha ezt az osztódási folyamatot az immunsejtjeink nem képesek megállítani, akkor következhet be a tumoros szövetállomány kialakulása.
Sajnos a folyamat gyorsítható. Nem mai felfedezés, hogy a szabad gyökök számának növekedése az élő szervezetekben mindenképpen elősegíti a krónikus betegségek kialakulásának felgyorsulását. A WHO 2015-ben kiadott jelentése szerint a radioaktív sugárzás, a dohányzás és a kipufogógázokban található karcinogének, a mesterséges adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek más-más módon, de a rosszindulatú daganatok katalizátoraiként vannak nyilvántartva.
A biológia felkészítette az élő szervezeteket a szabad gyökök semlegesítésére a szervezet egyes enzimjei által: Kataláz, Szuperoxid dizmutáz, Glutation-peroxidáz. Ilyen és hasonló enzimek segítik a túlélését az egyszerű ecetmuslincáknak, a fonálférgeknek és a Homo sapiensnek egyaránt. Ám ez az enzimkészlet az ember kifejlődése óta nem sokat változott, azonban táplálkozási szokásaink óriási mértékékben romlottak.
Hol tudunk kompenzálni? A belső antioxidáns enzimrendszerünk segít a sejtkárosító szabad gyökök (szuperoxid gyök, aktív hidroxilgyök, hipoklórsav stb.) semlegesítésben, azonban ez már nem elégséges a hétköznapi egészségtelen életmódunk kompenzálására. Szerencsénkre nemcsak szabad gyökből van sok, de a természet számtalan módon kínálja jobbnál jobb gyökfogó molekuláit gyümölcsök húsába rejtve. Ezen vegyületek egyik legfőbb csoportja a flavonoidok, melyek mind a daganatok, mind az érszűkület és kísérőbetegségeinek terápiája kiegészítéseként kiválóan szerepelnek.
A flavonoidok funkcionális szerepe testünkben létfontosságú. Így amikor a bevásárlókocsit toljuk a gyönyörűen csomagolt feldolgozott élelmiszerektől roskadozó polcok labirintusában, ne csábuljunk el! Jusson eszünkbe, hogyan védelmezik sejtjeinket az apró színes gyümölcsök. Tehát, aki sokáig egészségesen szeretne élni, válassza inkább az anyatermészet által csomagolt, finomabbnál finomabb „termékeket”, a fekete ribizlit, kökényt, áfonyát, cseresznyét, vörös szőlőt, földiepret és rengeteg bogyós társukat.
Szabó László
hatóanyag-szakértő
