Az anyagcsere és a hiányállapotok szerepe az öregedésben
Kutatások azt mutatják, hogy az idős korral járó problémák, a memóriazavar, a látásromlás, a csontritkulás, az ízületi fájdalmak, a cukorbetegség, a szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok – legalábbis részben – megelőzhetők.
Az öregedést befolyásoló tényezők közül a genetikai hajlam nem feltétlenül a legfontosabb, hiszen a mindennapos stressz, a környezeti hatások, az életmód és az immunitás ugyancsak jelentős hatással van az élettartamra és az életminőségre.
Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az életmódnak, ezen belül is a táplálkozásnak döntő szerepe van. Nem elég pusztán csak jó minőségű ételeket fogyasztani, bizonyos veszélyeztetett csoportoknak egyes tápanyagokból többre van szüksége, azaz táplálék-kiegészítőket, vitaminokat, ásványi anyagokat kell pótlólag bevinniük szervezetükbe.
Az egészséges életmódra fiatalon kell áttérni, mert kevésbé hatékony, ha középkorúként vagy idősebb korban kezdünk hozzá, hiszen egyes betegségekhez vezető folyamatok alattomosan, észrevétlenül, évekkel korábban elkezdőnek.
Sok krónikus betegség esetén valamilyen alapvető tápanyag hiányzik a szervezetből: vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, antioxidánsok, zsírsavak. Ezek a hiányállapotok igen gyakoriak a fejlett országokban, különösen az idősek körében. Példaként, az alábbi kanadai adatokból látható, hogy a lakosság több mint fele krómhiányos, és szintén 50% körüli a magnézium-, cink- és kalciumhiány gyakorisága.
Forrás: Campbell JP. Med Hypotheses
Számos tápanyag – antioxidánsként – véd a túlzott mennyiségben jelen lévő szabadgyökök károsító hatásától, elősegíti a karbantartó mechanizmusok működését, gátolja olyan krónikus állapotok kialakulását, mint a demencia (elbutulás) vagy a szív- és érrendszeri betegségek.
Az orvostudomány egyik népszerű és vitatott területe ma az ún. metabolikus szindróma. A vizsgálatok során emelkedett koleszterin-, triglicerid- és vércukorszint, magas vérnyomás és ún. centrális (alma) típusú elhízás észlelhető. Az idősebbeknél nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának veszélye.
A metabolikus szindróma középpontjában az inzulin, a szövetek tápanyaggal való ellátásáért felelős hormon áll. Megfelelő mennyiségű ásványi anyag és nyomelem (pl. króm) hiányában a szervezet nem reagál az inzulin hatására, ezt nevezik inzulin-rezisztenciának.
Emelkedik a vércukorszint, a szövetek nem tudják felvenni a cukrot, tehát az trigliceridekké alakul. A magas inzulinszint kedvezőtlenül hat az erekre, elősegíti a zsírlerakódást a meszes plakkok kialakulását, gátolja a zsírégetést, fokozza a szervezet nátrium- és folyadék-visszatartását, mindezek pedig elősegítik az elhízást. Összességében e tényezők hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbetegség kialakulásához.
Az inzulin-rezisztenciával összefüggésben felgyorsuló öregedési folyamat legfontosabb lépése a glikációnak nevezett biokémiai folyamat, melyben a vérben keringő, túlzott mennyiségű cukor különböző fehérje-molekulákhoz kötődik, így károsítva azok, s az enzimek, sejtek és szövetek működését. E közben szabadgyökök képződnek, melyek drámaian felgyorsítják a ráncosodást, súlyosabb következményként pedig látásromlást, ízületi gyulladást, Alzheimer-kórt, vagy vese-elégtelenséget is okozhatnak.
Fentieket végiggondolva megértjük, hogyan határozhatja meg táplálkozásunk, az egyes ásványi anyagok és nyomelemek hiánya életminőségünket, sőt egész életünk kimenetelét.
Forrás: ParaMedica Egészségmagazin
Dr. Kökény Zoltán
sebész adjunktus
Bejelentkezés: 06/30-970-61-59
