Elhízás, inzulinrezisztencia, metabolikus szindróma:
Étrendi hibák miatt?
Természeti népeket vizsgálva, a hagyományos életformájukat elhagyó, nyugati táplálkozásba kezdő – korábban makkegészséges – emberek egyből meghíznak. A nyugati étrenddel kapcsolatba kerülő természeti népeknél ezzel együtt, azonnal megjelennek a szív-érrendszeri kockázati faktorok is. A romlás azonban visszafordítható, elhízott ausztrál bennszülöttek például, amikor visszatértek ősi életmódjukhoz, lefogytak és kigyógyultak cukorbetegségükből.
Hasonló eredményeket érnek el azok a nyugati emberek, akik elhagyják étrendjükből a gabonaféléket, cukrot, feldolgozott ételeket, hüvelyeseket, tejtermékeket és a finomított olajat. A körükben végzett vizsgálatokból kiderült, hogy miközben bármennyit ehettek, mégis spontán 15-30%-kal csökkent a táplálékfelvételük. Testsúly-, derékméret- és vércukorszint-csökkenésük sokkal nagyobb volt, mint a mediterrán étrendet folytatóknak. Különösen érdekes, hogy a különböző vérparamétereik (cukor, inzulin, koleszterin, triglicerid) javulása független volt a súlycsökkenéstől. Az egyik vizsgálatban a leptinszint is 30%-kal csökkent, ami a gabonafélék elhagyásával függött össze.
Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a bélflórának jelentős szerepe van az elhízásban és a vércukorszint szabályozásban. Amikor bélflóra-mentes egerekbe különféle bélbaktériumokat telepítettek, eltérő leptin-, inzulin-, vércukor- és gyulladásszint alakult ki náluk, s az állatok vagy elhíztak vagy lefogytak. Emberkísérletekben is, a sovány személyekből átültetett bélflóra fogyást és javuló vércukorszintet eredményezett.
A nyugati ember és az egyes természeti népek bélflórája nagy eltérést mutat. Az új feltevés az, hogy a nyugati étrend nagy szénhidráttartalma átalakította a bélflóra összetételét olyan irányba, melynek eredménye az elhízás, a cukoranyagcsere romlása és a fokozott gyulladásszint.
A nyugati ember és a természeti ember szénhidrátfogyasztása közt alapvető különbség, hogy a természeti ember sejtekbe zárva, „élő” formában fogyasztja a szénhidrátokat, s ez nemcsak alacsonyabb szénhidráttartalmat jelent, hanem a „sejtes” élelmiszernek más a bélflórára gyakorolt hatása, mint a tiszta keményítőből és cukorból álló ételeknek.
Korábban a kenyeret még nagy mennyiségű gyümölcs, zöldség, tojás, hal és hús fogyasztása kísérte. Az új keletű tanács, amely a zsírokat, finomított szénhidrátokra javasolja cserélni, korábban soha nem fogyasztott étrendet hozott létre. A sejtmentes, tiszta szénhidrát gyulladásos szájflórát alakít ki, a fogak és a száj egészségének rohamos romlása a nyugatiasodással együtt terjedt el.
Az eredmények azt mutatják, hogy az egészség alapja a teljes értékékű, feldolgozatlan sejtes élelmiszer. A finomított liszt, a cukor és a feldolgozott élelmiszerek okozzák a nyugati anyagcserezavarokat, az elhízást, a gyulladást és elindítói a szív- és érrendszeri betegségeknek is.
Forrás: I. Spreadbury & A. J. W. Samis: Evolutionary aspects of obesity,
insulin resistance, and cardiovascular risk. Curr Cardiovasc Risk Rep (2013),
ford. Szendi Gábor, a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható
