Igen, a Mikulás létezik!
Az én legszebb karácsonyom 1962-ben volt. Bátyámmal izgatottan vártuk a csengőszót, aztán feltárult a nagyszoba ajtaja, és a fenyőfa kápráztató csillogásában odarohantunk az ajándékokhoz. Fa villamos, színes mesekönyv, s ki tudja még mi minden volt ott. Csak kábultan ültünk a földön, vadul csomagoltunk, majd szétvetett minket az öröm. Nem gondolkodtunk azon, hogy került a fa alá ez a sok minden, ott volt, mert Mikulás odatette.
Szent Miklós legendája egy Miklós nevű szerzetestől ered, aki 280 körül született a mai Törökország területén, Myra püspöke lett, s határtalan jószívűsége és kegyessége révén híressé vált már saját korában is. Vagyonát szétosztogatta a szegények közt, egy csodatétel is fűződött a nevéhez. Miklós híre terjedt a világban, s halála után a gyermekek védőszentjeként emlékeztek rá.
Csak az XIX. század folyamán nyerte el mai „alakját” a vidám, pocakos, jóságos, természetfeletti hatalommal megáldott öregúr, aki Karácsony estéjén nyolc repülő rénszarvas vontatta szánján röpköd házról házra, hogy a kéményen át betuszkolva magát, betegye a gyerekeknek szánt ajándékait a kandalló peremére aggatott zoknikba. Mára Mikulás lett a jóság, a megbocsájtás, az igazságosság és a szeretet jelképe. Évente több millió gyerek ír neki levelet, e-mailt és hívja őt telefonon, hogy elmondja neki kívánságait, vágyait, nélkülözéseit és fájdalmát.
Igen, Virginia, Mikulás létezik! A világ egyik leghíresebb szerkesztői közleményének volt ez a címe, amely 1897-ben jelent meg először a The New York Sun-ban, s attól kezdve egészen 1949-ig, a lap megszűntéig, minden évben újranyomták. A szerkesztői állásfoglalást Francis P. Church veterán újságíró írta válaszként egy 8 éves kislány levelére.
„Kedves Szerkesztő! Nyolc éves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Mikulás. Kérem szépen, mondja meg nekem az igazat, létezik a Mikulás? Virginia O’Hanlon”
A szerkesztőnek igencsak fejtörést okozott Virginia levele. Vajon a földhözragadt válasz-e az igazság, vagy van egy nagyobb Igazság?
Végül megírta válaszát, amely bejárta a világot:
„Virginia, kis barátaid tévednek. Csak abban hisznek, amit látnak. Azt hiszik, nem létezhet semmi, ami nem érthető kicsi elméjük számára. Minden elme csekély, a mi hatalmas Univerzumunkban az Ember és az ő értelme pusztán egy kis hangya a határtalan világhoz és a megragadható teljes igazsághoz és tudáshoz képest. Igen, Virginia, Mikulás létezik. Ő olyan bizonyosan létezik, ahogy létezik a szeretet, a nagylelkűség és a hűség.
Milyen kopár is volna a világunk, ha nem volna Mikulás! Oly kopár, mintha többé nem lennének Virginiák, nem volna többé gyermeki hit, költészet, álmok, melyek elviselhetőbbé teszik a létet. Nem volna több örömünk. A csodálatos fény, mellyel a gyermekkor betölti a világot, kihunyna örökre. Nem hinni Mikulásban?! Mintha nem hinnél a tündérekben sem. A világon a legvalóságosabb dolgok azok, amiket sem a gyerekek, sem a felnőttek nem láthatnak. Senki nem tudja még elgondolni vagy elképzelni sem azt a sok csodát, amely nem látható a világban. Van egy függöny, ami elfedi előlünk a láthatatlan csodálatos világot, s e függönyt a legerősebb ember sem tudná széttépni. Csak a hit, a költészet, a szeretet és az álmok képesek fellebbenteni a fátylat, és engedik látni a függöny mögött a természetfölötti szépséget. Ez volna a valóság? Semmi más nincs, ami valóságosabb és létezőbb ennél a világnál.
Nincs Mikulás?! Istennek hála, Ő él és örökké élni fog. Mindig Ő fogja elhozni a boldogságot a gyermekkor szívébe.”
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
