A gyermeklélek ápolása
Már a régi és távoli kultúrák is nagy figyelmet szenteltek a magzat anyaméhben zajló fejlődésének. Tudták, hogy ez az időszak meghatározza a születendő gyermek jövőjét. Ahogy Egyiptomban, úgy Indiában is tradíció volt a leendő gyermek „embrionális” lelkének ápolása, az indonéziai kultúrákban sem a születéssel kezdődik az élet, mint ahogy Japánban vagy Kínában is, a gyermek a születéskor már egyévesnek számít.
Valójában a magzati intelligencia 20. századi felfedezése nyitotta meg az utat a prenatális pszichológia előtt. Hazánkban dr. Raffai Jenő dr. Hidas Györggyel együtt dolgozta ki az anya-magzat kapcsolatanalízisének módszerét, melynek jelentőségét az anya várandósság alatti stresszes állapotának a magzatra, majd a csecsemőre, majd a kisgyerekre gyakorolt hosszú távú negatív hatását célzó kutatások igazolják.
A magzati agyfejlődés a 10-18. hét között az agysejtek létrejöttével kezdődik (hyperplasiás fázis), az agysejtek növekedése a 18. héttől egészen a születés utáni 3. hétig tart. Ebben az időszakban a külső környezeti ingerek jelentősen befolyásolják a baba fejlődését. Ezért arra bátorítjuk az anyákat, hogy minél többet énekeljenek a magzatnak, majd a babának, illetve hallgassanak kellemes, megnyugtató klasszikus zenét. Az éneklés mellett a beszéd is fontos tényező, ezért az anya és apa is minél többet beszéljen a babához szeretetteljes, megnyugtató hangon.
Fejlesztően hat a kisgyermekre a zenehallgatás mellett a közös zenélés, a zeneszerszámok használata, illetve az olyan játékok, melyekkel különböző hanghatásokat válthat ki saját maga. A zene, a mozgás, a ritmus fontosabb, mint gondolnánk: érzelmeket hordoz, megnyugtat, örömet okoz, fellelkesít. Talán ezért olyan népszerűek a „zenebölcsik”, zeneóvodák, a babamuzsika foglalkozások. Az énekek, mondókák, versek a gyerekek számára örömforrások, szükségletet elégítenek ki, érzelmi feltöltődést nyújtanak. A ritmusérzék, és a hallás fejlesztése javítja a beszédkészséget, sőt előkészíti és megkönnyíti a későbbi nyelvtanulást is. A zenei hangokra való figyelés meghosszabbítja a figyelem időtartamát, ami nagyon lényeges lesz az óvodai és kisiskolás években is.
A szülőkkel közös játék nagyban hozzájárul a kapcsolatok elmélyítéséhez, melynek fontos feltétele a testközelség, az ölelés, érintés, ami jelentősen befolyásolja a gyermek biztonságérzetének kialakulását. Ez a testközelség olyan érzelmi biztonságot ad, amit az élet első éveinek elmúltával már nem lehet semmivel pótolni!
A zenén túl egy másik speciális fejlesztő közeg a víz, ami az anyaméhben eltöltött hónapoktól már teljesen természetes a csecsemők számára (pl. búvár-reflex). Felmérések szerint a babaúszásban résztvevő gyermekek a testi-szellemi fejlődés terén jelentős előnyben vannak kortársaikhoz képest. A pozitív hatások megmutatkoznak a vérkeringésben, a tüdőteljesítményben, az izmok erejében, az edzettségi szintben, a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességben, és megelőzhetők vele a gyakori testtartási hibák is. A gyermek egyensúly-érzékelése könnyedén fejlődik a majdnem súlytalan állapotban, így könnyebben tanul meg egyéb mozgásformákat is, sőt szociális fejlődését, magatartását is kedvezően befolyásolja.
A vízben való mozgás egy korai koordinációs és ügyességi kihívás, mely egyben felszabadultságot is eredményez. A szülők beszámolója szerint már a foglalkozások után pár hónappal hihetetlen fejlődés mutatkozik.
Források: Dr. Raffai Jenő: Párbeszéd a babával az anyaméhben
Press Publica, 2002; birthpsychology.com
