A szénhidrát hizlal, nem a zsír!
Mondhatnánk, hogy a természeti népek azért karcsúak, mert keveset esznek, és sokat mozognak. Sajnos több példa is mutatja, hogy amikor egy természeti nép áttér a nyugati étrendre, az emberek csúnyán elhíznak, és 30-50%-ban cukorbetegek lesznek.
Az elhízásjárvány a 19. század végén kezdődött, akkor az elhízottak aránya még csak 5% volt, majd 10 évenként további 4-5%-kal nőtt. A 18-19. századig a kövérség csak a felső osztályokat jellemezte, ma viszont inkább az alsóbb osztálybeliek az elhízottak. Azt még elhihetnénk, hogy régen a szegények éheztek, a gazdagok meg dőzsöltek, de mégsem gondolhatjuk ma ennek fordítottját: hogy most meg a szegények dőzsölnek, és a gazdagok éheznek! A magyarázat: a 19. század végéig mást ettek a szegények és mást a gazdagok, ma viszont a szegények eszik azt, amitől a gazdagok már tudatosan tartózkodnak.
Valójában senki nem akar elhízott lenni, de tudomásul kell vennünk, hogy szervezetünk egészen eltérően használja fel a különféle csoportba tartozó tápanyagokat. Ráadául az evolúció évmilliói alatt megtanult dinamikusan alkalmazkodni az ínséghez és a bőséghez. Ha keveset eszünk, takarékoskodni kezd, ha sokat eszünk, azonnal tárolni kezd. Nem tanulta meg ugyanakkor megfelelően kezelni a nagy mennyiségű finomított szénhidrátot, mert ilyet sosem fogyasztottunk.
A gyorsan felszívódó szénhidrátok – például a gabonafélék, a burgonya, a rizs, a kukorica, a cukor – a szervezetbe kerülve gyors és tartós vércukorszint-emelkedést okoznak, ezért is nevezzük ezeket az ételeket magas glikémiás indexűnek . Minden finomított szénhidrátot tartalmazó étkezés után cukortúlkínálat keletkezik, ami a sejtekre ártalmas, ezért védekezésként fokozatosan érzéketlenné válnak az inzulinra (inzulinrezisztencia), hogy ne juttasson több cukrot a sejtekbe. A cukrot azonban el kell távolítani a vérből: a célállomás a fölös energiát tároló rendszer, a zsírszövet – s innen már értjük, miért gyarapodnak a zsírpárnák.
Igen sok vizsgálat hasonlította össze a lowcarb (alacsony szénhidrát, magas zsír és fehérje), illetve a nyugati étrend (alacsony zsír, normál fehérje, magas szénhidrát) fogyasztó hatását. A lowcarb étrenden élők bármennyit ehettek, míg a nyugati étrenden élőknek szigorúan maximálták az ételmennyiséget (éhesek is voltak állandón a kísérleti személyek). Ennek ellenére mindig a lowcarb csoport mutatott jelentősebb mértékű fogyást.
A lowcarb és a paleolit táplálkozás tipikus élelmi anyagaiból jóval többet lehet fogyasztani a túlevés, az elhízás kockázata nélkül. Gondoljuk végig, hosszú távon mennyivel laktatóbb a zsír és a fehérje, míg a nyugati étrend szénhidrátjai gyorsan felszívódnak, és az emberek gyorsan megéheznek, ismét enniük kell, miközben vércukor szintjük hullámvasútként ingadozik.
Mi a titka tehát a lowcarb és a paleolit étrendnek vagy akár az Atkins-diétának?
Az, hogy egyáltalán nem tartalmaznak finomított, nagy keményítő tartalmú szénhidrátokat, csak lassan felszívódó, növényi eredetűeket. Nem félnek a zsíroktól, mert a zsírok nem okai a szív- és érrendszeri betegségnek. Emellett a hivatalosan ajánlott fehérjénél jóval többet ajánlanak, mert a szervezetünk – evolúciós történetünk miatt – egyszerűen többet igényel. Az elhízás oka tehát nagyrészt a finomított szénhidrát, s ezért minden olyan étrend fogyáshoz vezethet, ami ezt nem tartalmazza. (A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.)
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
