Megszentelt egészség
Atyai intelmek és saját tapasztalatok révén 7-8 éves koromra felismertem, hogy a munka az igazi érték, melynek nagyságát a tudás adja, és hogy a tudást kizárólag célratörő, rendszeres tanulással és tapasztalatok útján lehet megszerezni. Ez vezérel ma is.
Apai nagyanyám és édesanyám nagyon jól ismerték és alkalmazták a természetes gyógymódokat (fito- és aromaterápia, levegő-, nap- és vízkúrák, izzasztás, gőzölés, dunsztolások, bedörzsölések, masszázs, diéta, böjt, olaj-, kén- és petróleumkezelés, urinoterápia stb.). Ötéves koromban hallottam nagyanyámtól az urinoterápiáról, mely gyógyhatással bír – bár ma sokan szidalmazzák. Náluk még élt az az ősi tapasztalat és szokás, hogy a vizelet, a nyál és a könny gyógyít. Könny révén például megnyugszik a lélek (az állatok is sírnak). Ezt az emberek már nemigen tudják.
Ezek a tapasztalatok a legfontosabbak, legmélyebbek. Meg a légkör, amiben nevelkedtem: a szigorú családi rend, a közös étkezések az asztali áldással, közös beszélgetések, az esti imádkozás, éneklés, a kölcsönös tisztelet és szeretet.
A természetgyógyászattal kapcsolatos első és legnagyobb gyermekkori élményem az akkor közismert sashalmi főorvoshoz fűződik. Anyámnak rosszullétet okozott „ugráló” vérnyomása. A doktor a panaszok meghallgatása után a csapból egy pohárba vizet eresztett, fölé emelte a kezeit, majd átadta anyámnak, hogy igya meg a delejezett vizet. Tanácsként még heti egy „krumplis” napot ajánlott. Anyám tökéletesen rendbejött, 84 éves koráig gyógyszermentesen élt, szigorúan betartva a krumplis napot és a vallása szerinti böjti napokat.
Sokszor elgondolkodtat az a közismert tény, hogy hivatalos vélemény szerint a nép mindig zseniális (ének, tánc, mese, hímzés, pingálás, faragás stb.), és sarlatánnak, törvénysértőnek minősíttetik, ha gyógyít. A népi gyógyítókat gyakran megbélyegezték, meghurcolták. Rengeteg csodálatos módszer és tapasztalat veszett így el. Hála az olyanoknak, mint Dr. Oláh Andor, Vas Samu és sokan mások, akik a hivatalos állásfoglalással szemben óvták, gyűjtötték, feldolgozták és közreadták a népi orvoslás évszázados ismereteit és eredményeit.
Magam is ezt az utat járom. Mint okleveles vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, több beosztásban (kutató, főmérnök, igazgató, tanszékvezető egyetemi tanár stb.) bejártam sok-sok országot, ahol hobbiból mindig megtaláltam a kapcsolatot a népi gyógyászokkal és természetes módszereket alkalmazó orvosokkal, szakemberekkel.
Hogyan hat a holdjárás az életünkre? – ez az egyik kedvenc témám, melyet szelenobiológiának is neveznek. Tudom, hogy ezen a területen sokat tudnék segíteni a pedagógusoknak, orvosoknak és a rászorulóknak, hogy eldöntsék, mikor mit lehetne jobban csinálni, mi az, amit a természeti törvények éppen támogatnak, mert az azoktól való eltérés betegséghez vezethet.
A baj ott van, hogy az iskola, a tömegtájékoztatás és az egészségügy is nagyon keveset foglalkozik ezzel az egyén és az egész társadalom számára is legfontosabb kérdéssel. Igazat kell adni Schirilla Györgynek, aki „Az ÉLET iskolája” c. könyvében, de más könyveiben is élesen felveti az iskola felelősségét , és az ezzel kapcsolatos oktatási reformok szükségességét.
Emlékezzünk Dr. Péczely Ignácra, a modern íriszdiagnosztika megalapozójára, aki 1863-ban – akadémiai előadása miatti meghurcoltatása után – azt írta levelében a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökének: „A tényeket cáfolni kell tudni, nem pedig tagadni!” Sajnos ez a figyelmeztetés napjainkban is teljes mértékben helytálló!
Aki nem sajátítja el az egészségével kapcsolatos ismereteket, aki nem foglalkozik nap mint nap testi-lelki tréninggel, az a legnagyobb kincsét a vak véletlenre bízza, meg a gyakran zsákutcába torkolló tüneti orvosi kezelésekre, és az azzal járó, mellékhatásoktól terhes szintetikus gyógyszerek szedésére.
A természetgyógyászat más utat kínál. Azt az évezredes tapasztalatokon nyugvó utat, amely például Jézus tanításai alapján a rendszeres böjt, a levegő-, víz-, nap- és az iszapkúrák, a laktovegetárius (nyers, élő) táplálkozás, az ismeretek megszerzése és kiterjesztése, a hit és a szeretet. Az ember feladata az, hogy a testét, a lelkét és a szellemét állandóan példamutató állapotban tartsa elsősorban azért, hogy a rászorultakon minél jobban tudjon segíteni. Ennek érdekében mindenkinek egy saját maga által jól összeválogatott természetes élet- és gyógymódrendszer szerint kellene élnie.
79 éves vagyok, egészségi állapotommal, szerveim működésének hatékonyságával napi szinten tisztában vagyok. Minden nap elvégzem a do-in gyakorlatsort, és ennek segítségével veszem a szerveim üzenetét. Ha valami nincs rendben, teszek ellene.
A számomra jelenleg legjobban megfelelő életrend:
Budapest, 2010. szeptember 9.
