A tej szerepe a krónikus nyugati betegségek kialakulásában
Az IGF (Inzulinszerű Növekedési Faktor) rendszer, a GH (növekedési hormon) és az inzulin fontos szerepet játszanak a normál növekedésben. Az IGF-1 és IGF-2 serkentik a sejtosztódást, az IGF-1 ráadásul gátolja a programozott sejthalált. E két tulajdonság (fokozott osztódás és „halhatatlanság”) a ráksejtek jellemzője.
A tej bioaktív anyag, amely az evolúció során azért alakult ki, hogy az emlős kölykök táplálását és növekedését szolgálja. A tehéntej, amit a nyugati társadalmakban a gyerekektől a felnőttekig mindenki lelkesen fogyaszt, mint egészséges italt, az IGF-1-ből 4-50 ng/ml-t és az IGF-2-ből 40-50 ng/ml-t tartalmaz.
A szarvasmarha és az ember IGF-jei nagyon hasonlóak, ezért a tehéntej IGF-jei aktívak az emberi szervezetben is.
A nagy tejfogyasztás felnőttekben 10-20%-kal, gyerekekben 20-30%-kal növeli meg a vérben keringő IGF-ek szintjét. Más fehérjék is emelik az IGF-ek szintjét, de a tej ebben kiugróan vezet.
Az ételek inzulinindexét az elfogyasztásukkor kiváltott inzulin mennyisége befolyásolja. A tejnek az alacsony glikémiás indexéhez képest 3-6-szor nagyobb az inzulinindexe. Ez vonatkozik a fermentált (joghurt, kefir) és fermentálatlan termékekre (pl. a túróra), teljes és zsírszegény tejre is. (Egyedül a sajtnak alacsonyabb az inzulin-indexe.) Ha egy alacsony glikémiás indexű ételt két deci tejjel fogyaszt el valaki, akkor átlagosan 300%-kal nő az étel glikémiás indexe.
A tejfogyasztás – kutatásokkal bizonyítottan – gyors magasságnövekedéshez is vezet, ami a nyugati civilizációban megfigyelhető tendencia. Ha a testméret ennyire növekszik, az bizonyítja a tej sejtosztódást fokozó hatását.
A terhesség alatti anyai tejfogyasztás beleavatkozik a magzat csecsemőmirigyének fejlődésébe, ami a saját és idegen szövetek elkülönítéséért is felelős. A megzavart fejlődés később hajlamosíthat egyrészt az idegen anyagokra adott fokozott válaszra – allergia –, másrészt a saját szövetek idegenként való felismerésére – autoimmunitás.
A tejfogyasztást történetileg az ínséges körülmények (fehérjehiány, D-vitamin hiány) indokolhatták, s fennmaradását nem az egészségességének, hanem a hagyományoknak köszönheti.
Aki nem szeretne lemondani a tejtermékekről, egészségesebb alternatívákat választhat a növényi alapú tejitalok közül.
Forrás: Bodo C. Melnik: Milk-the promoter of chronic
Western diseases. Med Hypotheses. 2009 Jun;72(6):631-9.
ford. Szendi Gábor.
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
