Lombhullás – elmúlás?
Egy bámulatos kaland részesei vagyunk! Sokkal izgalmasabb ez, mint a manapság divatos kalandparkok, ahová befizetjük gyermekeinket, unokáinkat, s ott mindig minden szép és jó, tudjuk: van kezdete és van vége.
A mi kalandunk ennél sokkal érdekesebb, s ha nem hagyjuk, hogy a látszat becsapjon, akkor valójában se eleje, se vége nincsen. Benne az „egyszer fenn, egyszer lenn” törvényszerűsége működik, s legtöbbször magunk sem értjük (esetleg csak utólag), hogy milyen rendszer alapján váltja egymást a jó, szép és boldogító, a rossz, csúnya, esetleg tragikus eseményekkel.
Nekünk pedig módunk nyílik mindezt kipróbálni, megélni (esetleg túlélni), ehhez alkalmazkodni, az események aktív alakítójaként vagy passzív élvezőjeként, netán elszenvedőjeként részt venni mindenben.
A hullámhegyek és hullámvölgyek hosszú sorozatából aztán összeáll egy történet, egy sors, egy élet. Az, hogy milyen előjelet adunk neki, milyen „osztályzattal” értékeljük, múlhat pillanatnyi lelkiállapotunkon, azon, hogy egyáltalán emlékszünk-e a korábbi eseményekre, s azon is, mennyire igazságosan, mennyire reális elvárásokkal, optimista, avagy pesszimista szemléletmóddal tekintünk rá. Értékelésünket nagyban segítené, ha összehasonlítanánk azt más életekkel (nem másokéval, inkább a sajátjainkkal).
Egyes sportágakban megszokott módon mi is adhatnánk pontot a tartalomra és a kivitelezésre. Utóbbi egyértelműen rajtunk múlik, megítéléséhez nagy-nagy őszinteség, reális önértékelés szükséges.
A tartalmat illetően sok múlik azon, értékrendje szerint ki mit gyűjt, mit halmoz élete során – élvezetet, vagyont, barátokat, népes családot, bölcsességet, szakmai tudást, munkát, karriert, elismeréseket, kitüntetéseket, esetleg kudarcokat vagy boldog pillatanokat és emlékeket.
Az északi féltekén legtöbb – hosszú útjára induló – embertársunktól az őszi-téli időszakban búcsúzunk el. Azok a végtelenül szerencsések, akiknek még lehetőségük van itt maradni, mivel életútjuknak még egy korábbi fázisában járnak, vagy testük még képes az életet szolgálni, komoly és előre mutató tanulságokat vonhatnak le, ha idejekorán megtanulják értékelni életüket, akár korábbi életszakaszok, évek vagy napok tekintetében. Így juthatunk el oda, hogy nem múlik el haszontalan, felesleges hiábavalóságokkal elfecsérelt nap, óra, perc. Nem futunk felesleges köröket súlytalan, lényegtelen látszatcélok elérésére, helyette erőnket, időnket, figyelmünket a valóban lényeges, fontos ügyek, célok irányába koncentráljuk. Amit nem lehet megvásárolni, visszafordítani, az az IDŐ, mely egyre ketyeg, csak fiatalon még nem halljuk.
Amit tehetünk, azt az ÉLETMINŐSÉG szó igen tömören tartalmazza: minél korábban kezdünk aktívan munkálkodni az egészség és a jó testi-lelki kondíció megőrzésén, helyreállításán, várhatóan annál hosszabb ideig élvezhetjük majd azt idősebb korunkban.
Szintén fontos, hogy mielőbb kezdjünk el törődni mentális képességeink, memóriánk megőrzésével, tegyünk ennek érdekében minden eszközzel! Amit ugyanis magunkkal tudunk vinni utunkra, ha itt lejár az időnk, semmi egyéb, mint az emlékeink – gondolatok, érzések, képek, színek, illatok, pillanatok…
Ebben kívánunk a magunk részéről a Kedves Olvasónak minél hatékonyabb segítséget nyújtani!
a Paramedica
