Keresés
Close this search box.

Itt élünk!

//

Kedves Olvasó! A kép, melyet itt lát, nem trükkfelvétel! Minden színárnyalat, forma és a helyszín valós. A mi élőhelyünkön készült, télen. Nem lenne nagy kunszt a tavaszi virágözönben vagy a természet nyári pompájában gyönyörködni, de a decemberi hűvös, nedves, ködös párában megtalálni a szépet, a fázva, morcosan siető emberekben meglátni a boldogítót és felemelőt, már egészen más kihívás.

Jó nekünk! Itt lehetünk. Számunkra kézzel fogható, megízlelhető, kipróbálható, formálható mindaz, ami körülvesz bennünket, ami Földünkön megadatik. Rajtunk is múlik, hogy mi és mennyi az, amit ebből befogunk, megtanulunk, megtapasztalunk és bejárunk.

A zúzmarás, kopár fa nem tehet arról, hogy mi az elmúlást, a dermedtséget látjuk benne, s nem tudjuk elképzelni ágain a tavaszi melegre ugrásra készen váró, formálódó apró rügyeket, vagy nem emlékszünk a nyárra, amikor buja levélzettel, gyümölcsöktől roskadozott.

Világlátásunkban, sőt hétköznapi életünk, hangulatunk, lelki egyensúlyunk és közérzetünk szempontjából is meghatározó lehet, hogy mi mindent vagyunk képesek egyszerre látni, átérezni – térben és időben egyszerre átfogni. Amit érzékelünk, annak megértése pedig közelebb visz az elfogadáshoz.

Egyszerű igazság, hogy minden nyár után jár nekünk egy tél is. (Ráadásul, idén jelentős „bónuszt” kaptunk a csaknem november közepéig tartó, példa nélküli „indián nyárral”.) Látásmódunkon múlik tehát, hogy a zúzmarás fát szemlélve, látjuk-e benne a tavaszt, sőt az évszakok körforgását. Szitáló ködben az égboltra tekintve, képesek vagyunk-e látni a végtelen kékségben vakító napsütést vagy a naplemente izzó vörösét? A buszmegállóban fagyoskodva, felmelegítenek-e emlékeink, amikor nyáron rekkenő hőségben álltunk ugyanott? A feldíszített karácsonyfa körül látjuk-e idős rokonainkat, ahogy fiatalon ők díszítik a fát, vagy kisgyermekként Karácsony csodájára várnak? Hanyatló testükben látjuk-e a kirobbanó ifjúság és teremtő erő emlékét, mely kitörölhetetlenül bennük lakozik? Önmagunkra nézve, látjuk-e mindazt, akik és amilyenek valaha voltunk?

Most itt tartunk, de mindaz, amit láttunk, létezik – jelen van –, mindennek az emléke megőrződik, semmit nem kell tennünk hozzá. Amit érdemes tennünk: mindenben látni és keresni a jót, a borúban a derűt, a betegségben a gyógyulás lehetőségét, a gyengeségben a felénk nyúló kezeket, a mozgósítható erőforrásokat és a stabil, örök értékeket, melyekben hinni, bízni érdemes.

Minden Kedves Olvasónknak ez úton kívánunk derűs téli ünnepeket, áldott Karácsonyt, örömteli Új Évet!

a Paramedica

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!