Űzzük el a szürkeséget! Csináljunk jókedvet!
Természetes dolog, hogy reagálunk a környezetünkre, a minket ért ingerekre. Folyamatosan bombáznak minket a benyomások. A metróban, a buszon rosszkedvű, siető emberek lökdösődnek, az ég épp reménytelenül szürke, fázunk a nedves hidegben, a napok monoton módon telnek, anyagi gondok nyomasztanak, repülnek az évek, unjuk a munkánkat, a kapcsolatainkat, a sivár hétvégéket, a zajos szomszédokat… soroljam tovább?
Elégtelenség, elégedetlenség, hiábavalóság, méltánytalanság, kötelességek és örömtelenség vesz minket körül folyamatosan. Hogy legyen így jókedvünk? Hogy legyünk így akár csak derűsek is?
Őszintén szólva, a világ mindig is ilyen volt. Ne ringassuk magunkat abba a tévképzetbe, hogy régen, a napi 16 órát gürcölő átlagembernek boldogabb volt az élete. Ami azt illeti: soha jobban nem éltünk, mint manapság.
Amiért majd mindenki búval bélelt, annak oka a sodródás, ha úgy élünk, mintha dróton rángatna a külvilág. Az események szűretlenül, közvetlenül érik a lelkünket, s mi passzívan hagyjuk.
Olyan ez, mintha kinn ülnénk egy padon és némán tűrnénk, hogy essen ránk az eső.
Persze, gyermekkorunktól szoktatnak minket a pesszimizmusra és a negatív gondolkodásra. Van ennek is előnye: ha nem várunk sokat az élettől, akkor biztosan nem csalódunk, de meg sem fordul a fejünkben, hogy ez másként is lehetne.
A boldogság tanulható! Az emberek általában azt hiszik, a boldogságnak oka van, vagyis boldog, derűs, optimista csak az lehet, akinek van erre alapja. Ahogy a kedvetlenséget, a pesszimizmust magunkba isszuk felnövekedésünk során, az csak egy gondolkodásmód, egy „megelőlegezett” világszemlélet. Valójában mind a sötét, mind a derűs látásmód önbeteljesítő jóslatként működik. Minden életből két történet rakható ki: egy pesszimista és egy optimista. Az optimista változat arról szól, hogyan oldódtak meg a problémák. Ehhez persze fel kell tudni fedezni a negatív események pozitív oldalát.
Agyunk érzelmi állapota befolyásolható, beállítható. Ha nem hagyjuk, hogy a minket ért hatások automatikusan meghatározzák hangulatunkat, hanem tudatosan törekszünk arra, hogy a számunkra kívánatos hangulat alakuljon ki, akkor nem leszünk védtelenek a minket ért ingerekkel szemben. Jogunk van jól érezni magunkat!
Aki el akarja sajátítani a derű és kiegyensúlyozottság művészetét, annak folyamatosan „észnél kell lennie”, amint kezd romlani a hangulata, azonnal be kell avatkoznia, akár egy jó érzést keltő, örömteli vagy megható, felemelő gondolattal, akár kedvenc zenéivel, akár egyéb mentő ötlettel.
Fontos tudnunk helyére rakni a dolgokat. Ha nekem valaki beszól, rosszindulatú velem, nem veszem magamra, igyekszem azt gondolni, hogy ez nem rólam szól, hanem őt minősíti. Fontos fejlesztenünk az elfogadás képességét e téren is.
A boldog emberek mindig annak örülnek, ami van, a boldogtalanok azt hiányolják, ami nincs. A hála érzése ugyancsak meghatározó a boldogsághoz. Rengeteg dologért hálásak lehetnénk, amit természetesnek tekintünk: látunk, mozgunk, van mit ennünk, van hol laknunk, tudunk gondolkodni, béke van stb.
Fontos, hogy a nehéz napok végére is tervezzünk be valami kellemeset: egy jó filmet, egy jó beszélgetést, egy sétát.
Sokan nyilván kétkedve fogadják ezeket az ötleteket, mert úgy vélik, ha egyszer rossz az élet, akkor rossz, nincs ezen mit szépíteni. Az élet olyan, amilyennek látjuk. A boldogság csupán gondolkodásmód, amit szorgalmas gyakorlással el lehet sajátítani.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
