Testmozgás receptre
A skót Glasgow Caledonian University kutatásából kiderül, hogy nem az ágynyugalom a csontok épségének leghatékonyabb őrzője, hanem épp az erősítő gyakorlatok segítenek megőrizni a csontok sűrűségét a menopauzán átesett nőknél, míg a hosszú ideig tartó inaktivitás kifejezetten csökkenti azt.
Az osteoporosis a csont anyagcsere-betegsége, melynek következtében csökken a csont tömege, átalakul a szerkezete, minősége: a csontgerendák elvékonyodnak, a csont törékennyé válik.
Az elváltozás mértéke függ: az életkortól, a genetikától és az életmódtól. Bizonyítható, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód mind kockázatnövelő tényezők. (Fekvő betegeknél már néhány nap után megnő a vizeletben az ürített kalcium mennyisége, azaz a csontbontó folyamatok túlsúlyba kerülnek.)
Bár a csontritkulás az idősödés elkerülhetetlen velejárója, ám a mozgás hatékonyan képes lassítani. Az egyetlen titok az aktivitás rendszeressége, ha ugyanis felhagyunk vele, folytatódik a csontok sűrűségének csökkenése.
Szinte minden mozgásfajta növeli a csontok ásványi anyag tartalmát és némileg csökkenti a törések esélyét – legyen szó aerobikról, erősítésről, sétáról vagy akár tai chi-ról –, de a leghatásosabbnak a különböző edzésprogramok kombinációja bizonyul. Azoknál, akik felváltva gyalogolnak, futnak, táncoltak és intenzívebb erősítést végeztek, kisebb mértékű a csontritkulás, mint az inaktívaknál.
A rezisztencia-edzéseknek (izomerősítés) döntő szerepük van a csontvesztés lassításában, az úszás ugyanakkor nem a legjobb választás, hiszen csak a direkt tengelyirányú, azaz álló helyzetben végzett mozgások fokozzák a csontképzést.
Ha a csontritkulás öröklődik a családban, akkor már 40 éves kor körül érdemes csontsűrűség mérést végeztetni, és a heti programba iktatni a rendszeres sportot.
Dr. Dobos Márta
ortopéd szakorvos
oxygenmedical.hu
