Hogyan segíthet a hála érzése nehéz időkben?
A hála (és a megbecsülés) elménk eszköze, mellyel emlékeztetjük magunkat a velünk történt jó dolgokra, élményekre. Olyan szemüveg, melyen át másként láthatjuk életünk történéseit, reflektorfény, melyet az életünket bearanyozó emberek felé fordíthatunk.
Pszichológiai kutatások megerősítik: a hálaérzés természetünkké, szokásunkká válik, ha rendszeresen „gyakoroljuk”. A kutatók szerint növeli a pszichés megküzdés esélyeit a nehéz időkben, és nagyobb eséllyel leszünk boldogok a kedvező időkben.
Nem arról van szó, hogy semmibe vesszük a fenyegetést, hanem értékeljük, megbecsüljük azokat a forrásokat és embereket, akik segíthetnek szembeszállni velük. A hálával való elteltség növeli az esélyünket arra, hogy nehéz időkben lelkileg könnyebben megbirkózzunk a gondokkal.
Hogyan váljon hálás emberré?
1. Időnként gondoljon a halálra és a veszteségre! Nem perverzitás elgondolkodni arról, hogy a dolgok végesek, majd hálásnak lenni azért, hogy jelen pillanatban mégiscsak élünk. Kutatók megkértek embereket, hogy képzeljék el saját halálukat, egy másik csoport pedig a hozzájuk legközelebb álló szerettük hirtelen eltűnését képzelte el: a résztvevők nagy hálát éreztek saját életük és partnerük létezése miatt.
2. Szánjon időt rá, hogy megszagolja a rózsát! Valamint a kávét, a sütőben sülő kenyeret, bármit, ami örömet nyújt. A pozitív élmények ízlelgetés hatására jobban megragadnak agyunkban és lelkünkre is kedvező hatással vannak – a kulcs, hogy hálát fejezünk ki az élményért.
Mi, emberek rendkívül alkalmazkodó lények vagyunk, a jó dolgokhoz is hamar hozzászokunk, természetesnek tekintjük őket, s így szubjektív értékük (tárgyaké, élethelyzeteké, embereké) elkezd csökkenni.
A megoldás: lépjünk egy lépést hátra, képzeljük el életünket nélkülük! Ezután próbáljuk meg élvezni, értékelni jelenlétüket, létezésüket – a hiány hálával tölti el a szívet.
3. Ne tekintsük a jó dolgokat születésünktől fogva minket megillető jogoknak, hanem inkább ajándéknak! Mi a hála ellentéte? A jogosultság érzése, hogy nekem jár valami.
Nem mi teremtettük saját magunkat, nem is vagyunk képesek csak magunkra hagyatkozva élni: szükségünk van másokra, akik megtermelik az élelmünket, meggyógyítanak, és szükségünk van a szeretetre, a családra, barátokra stb.
Lássuk meg az összekapcsolódások rendszerét, amelyben hol adunk, hol kapunk!
4. Fejezzük ki hálánkat az emberek felé! Hálás vagyok a napfényért, a zöld természetért, s ez a hálaérzet jótékony hatású számomra, de a naptól visszajelzést nem kapok. Más a helyzet az emberekkel: ők ragyognak a hála kifejezésekor. Ha köszönetet mondok a fiamnak, boldog lesz, és ez megerősíti érzelmi kötelékünket. Ha megköszönöm a reggeli kávét a srácnak a kávézóban, az megerősíti társadalmi kötelékünket, egyre mélyebben értjük, milyen szoros összefüggésben élünk másokkal.
Amikor észrevesszük, hogy valaki segített nekünk, méltányoljuk az erőfeszítését, elmondjuk mennyire jólesett nekünk: ez aktiválja a bizalom és szeretet áramköreit és beindítja agyi szinten az öröm és jutalomérzés spirálját. Ha valakinek azt mondjuk „köszönöm”, az agyunk a társas kapcsolathoz egy pozitív élményt köt.
5. Említse meg a palacsintát! Fogalmazzon konkrétan! Ne azt mondja, hogy „annyira kedvellek, mert olyan csodálatos vagy”, hanem azt, hogy „szeretlek, amiért palacsintát sütsz nekem, amikor éhes vagyok; megmasszírozod a vállam munka után, akkor is, ha fáradt vagy; és megölelsz, amikor szomorú vagyok”!
Sokkal hitelesebb a hála kifejezése, ha a köszönetet mondó őszinte figyelmét fejezi ki, nem csupán egy üres gesztust tesz.
6. Szakadjon el a hagyományos sémáktól! Palacsinta, masszázs, ölelés? Ezek a példák túl könnyűek voltak! Nézzük meg, kinek mond köszönetet egy igazi tisztafejű, hálás ember: a partnerének, aki épp most hagyta el; a hontalannak, aki pénzt koldult tőle; a főnökének, aki kirúgta.
A kezdő „hálatanfolyamból” ezzel átlépünk a haladóba! Könnyű a jó dolgokért hálásnak lenni! Senki nem érez hálát, amikor elveszíti az állását, az otthonát, az egészségét vagy épp az időskori megtakarításai értéktelenedtek el.
Az élet szenvedés. Ezt az igazságot még a pozitív gondolkodás gyakorlata sem változtatja meg. Azzal csak ártunk, ha felszólítunk valakit, hogy szedje össze magát, vegye számba, minek örülhet, és mennyire hálásnak kellene lennie még így is.
A hála szemüvegén keresztül dolgozni fel egy csapást, nem jelenti azt, hogy le kell tagadnunk a tényeket. Inkább azt jelenti, hogy hatalmunkban áll: egy akadályt lehetőséggé alakítani, egy veszteséget potenciális nyereséggé átkeretezni, a negatívitást a hála pozitív csatornájába átterelni. Ezt teszik az igazán, őszintén hálás emberek. Ön is képes erre? Ha még nem egészen, gyakoroljon! Megéri!
Forrás: Jeremy A. Smith: Six Habits of Highly Grateful People, ford. Váradi Judit, a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
